2008. december 4., csütörtök Országos közéleti lap IV. évfolyam, 189-190. (657-658.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Bianka, a színészpalánta

Bocskor Biankának, a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola 4/A osztályos tanulójának van önkritikája. Annak ellenére, hogy tanárai dicsérik, a kislány erős közepesnek mondja magát, hangsúlyozza, ő egy átlagos gyerek. Pedig sokan nem így gondolják.

Bianka szeret számolni, olvasni, rajzolni, szavalni, színészkedni, szöveget tanulni, énekelni. Aki ismeri, azt mondja: egyszer még ismert színésznő lesz belőle.

– Lenne kedved a színészi pályához?

– Azt hiszem, igen. Két éve vagyok tagja a Bóbita amatőr gyermekszínjátszó csoportnak. Nagyon szeretek ide járni, sok színdarabban játszottam már. A Szépség és szörnyetegben én voltam a csésze. Hogy miért pont a csésze? Hát azért, mert ő volt az, aki énekével, kedvességével, játékosságával vidította fel Szépséget. Ezt a szerepet mintha rám szabták volna. Babszem Jankóban én voltam a címszereplő, de voltam farkas és édesanya is, tehát sokféle személyiséget életre keltettem már a színpadon. Kenyeres Mária tanárnő, a csoport vezetője szerint nagyon tehetséges vagyok.

– Van kedvenc darabod?

– Igen, a János vitéz. Már egészen kis koromban megtanultam jó pár versszakot belőle. Egyébként nagyon szeretem a verseket, több vetélkedőn is részt vettem már, így a Kovács Vilmos és a Győri Dezső szavalóversenyeken. Kedvencem Dupka György Levél című műve. De nagy kedvvel éneklem Tárczy Andor Ungnak és Tiszának című megzenésített versét is.

– Van lámpalázad?

– Nem jövök zavarba. Az a jó, hogy könnyen és hamar megtanulom a szöveget. No meg az is sokat számít, hogy segítek a díszletek elkészítésében. Így mikor eléjük állunk, magunkénak érezzük őket, azt is elfeledjük, hogy egy színpadon állunk, és előttünk ott ülnek a nézők.

A tehetséges kislány fontosnak tartja az igazságosságot. Ványi Róbert tanító bácsit tartja a legelfogulatlanabb pedagógusnak.

– Miben nyilvánul ez meg szerinted?

– Például abban, hogy soha nem von le következtetést addig, amíg mindenkit türelmesen végig nem hallgat. Sokszor felbosszantjuk, de ő végül mindig úgy dönt, hogy nincs sértődés. Mindenki beismeri a hibáját, és legközelebb igyekszik elkerülni azt.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2008 Kárpáti Igaz Szó