Közeleg december elseje. Az a nap, amikor érvényt kellene szerezni a Ruszinok Európai Kongresszusán született, az ország és a megye vezetőinek címzett határozatnak, vagy ha úgy tetszik, ultimátumnak, mely szerint kikiáltják az önálló kárpátaljai ruszin köztársaságot. Az ominózus határozat bejelentése nagy port kavart. Bár sokan csak megmosolyogtató naivitásnak minősítették, az ukrán nacionalisták és a nemzetbiztonsági szolgálat is erőteljesen kezdett foglalkozni a szeparatista bélyegzővel illetett törekvéssel.

Miért éppen most, hetven évvel azután, hogy a csehszlovák kormány hivatalosan elismerte Kárpátalja autonómiáját, illetve kilencven évvel az Magyarországon történt hivatalos elismerését követően vált élessé újból a ruszin kérdés?

Az ukrajnai elemzők véleménye megosztott a kérdés megítélésében. Csakúgy, mint maga az esetenként identitászavarral is küzdő kárpátaljai ruszinság. Egyes elemzők óvatosan bár, de igazat adnak a hivatalos elismerésért évtizedek óta hiába küzdő kisebbségnek. Szerintük az igazi demokráciában érvényesülnie kell a népakaratnak. Márpedig az mindennél egyértelműbb, hogy az 1991-es népszavazáson a kárpátaljaiak döntő többsége (és nemcsak a ruszinok!) a vidék autonómiája mellett szavazott. A kissé visszakozó ruszin vezetők azt hangoztatják, nem akarnak mást, csak érvényt szerezni a népszavazás eredményének.

A szeparatistának bélyegzett elképzelések ellen számos ukrán nacionalista párt, szervezet hadakozik. Egyes vélemények szerint az állam által is támogatott ellenpropaganda, valamint az SZBU intézkedései, a szomszédos megyékből ide vezényelt rendőri erők kiküldetési díja milliókat emészt fel az adófizetők pénzéből.

Mi magyarok, s az érdekvédelmi szervezeteink is visszafogottan kezeljük ezt a szélmalomharcot. Lehet, sokan szimpatizálunk Rákóczi leghűségesebb népével. Az "álomállamról" szóló szélsőséges szeparatista törekvésekhez viszont, melyek mögött számunkra ismeretlen, s talán nem veszélytelen erők és érdekek bújhatnak meg, óvatosan viszonyulunk. Ahogy egyik ukrán kollégám fogalmazott: bölcsen, tisztes távolságból.

Balogh Csaba