Attól függ, kinek. Aki szerint a kérdésbeli zakó nem más, mint az öltöny egyik fontos, a nadrágot kiegészítő része, vagyis a kiskabát, az bizonyára úgy válaszolna, hogy igen, nagyon is jó zakót kapni, hiszen ezzel is gazdagodik az ember ruhatára. Aki ellenben tudja, hogy ebben a kérdésben a zakó nem valamilyen ruhadarabot, hanem egy jókora, kiadós verést, illetőleg sportversenyen elszenvedett súlyos vereséget jelent, az ennek ismeretében aligha válaszol igennel.

Szerencsére ezt a kérdést csak én találtam ki, azazhogy én fogalmaztam meg így, hogy kellőképpen érdekes legyen írásom címe. A budapesti Rácz Frigyes, aki cikkem megírására ihletett, sokkal célratörőbben fejezte ki, amit szeretne megtudni, mégpedig így: "Honnan ered a 'verés' értelemben használt zakó?"

Azt tehát most már mindnyájan tudjuk, hogy a zakó szó, amelyet egyébként a németből vettünk át a XIX. század végén – mégpedig az említett ruhadarabot jelölő értelmében –, bizonyos helyzetekben, szövegkörnyezetben, leginkább a szólásszerű zakót ad, zakót oszt, zakót kap szókapcsolatokban verést, vereséget jelent, legalábbis a bizalmas társalgási nyelvben. Olvasónk jogosan firtatja, hogy honnan s hogyan szerezte szavunk ezt a furcsa, hozzá nem illő jelentését.

Válaszomban mindenekelőtt egy másik, a rövid férfikabátot jelentő zakóhoz többé-kevésbé hasonló értelmű szót ajánlok olvasóink figyelmébe: ruha. Ez a szó is elsősorban valamiféle öltözéket jelent. De az a gyanúm, hogy ezt a szót hallva elég sok olvasónknak villan eszébe, hogy hoppá! A ruha is jelenthet verést, ütlegelést is! Egészen bizonyos, hogy sokan hallottak – vagy mondtak is – már effélét: "Kezdődik a mérkőzés; meglátjátok, nagy ruha lesz!", "Ha még egyszer szemtelenkedsz, jól megruházlak!" stb.

Akiknek ilyen mondatok jutnak eszükbe, helyes nyomon járnak. Azért gondolom, hogy aránylag sok ilyen olvasónk van, mert a ruha szónak ez az értelme nemcsak a XX. század vége felé alakult ki, mint a zakóé, hanem már a század elején. No igen, de előbbre jutottunk-e ezzel? Számít-e valamit, hogy amint a zakó napjainkban verést is jelent, úgy a ruha is jelenti ugyanezt, sőt nem is csupán néhány évtizede, mint a zakó, hanem már vagy száz év óta?

De még mennyire, hogy előbbre jutottunk! Már szinte ott vagyunk a célnál! A ruhá-ról ugyanis, amely nem a németből került hozzánk, mint a zakó, hanem valamelyik szláv nyelvből – a bolgárban, csehben, horvátban, lengyelben, szerbben, szlovákban, szlovénban egyaránt megtalálható a szó valamilyen hasonló értelemben –, már tudjuk, hogy az 'ütés, verés, eltángálás' jelentéshez eredetileg semmi köze sincs, hanem az csak utólag tapadt hozzá, mégpedig a cigány nyelvnek valamelyik változatából. Nem véletlen, hogy a XX. század első felének tolvajnyelvi szótárai a ruha mellett a ruhi változatot is feltüntetik.

Ezek után már összegezhetünk! Hogyan fejlődött ki nyelvünkben a 'verés' értelemben használt zakó? Úgy, hogy öltözékfélét jelentő ruha szavunk jelentésköre népi szóértelmesítés, úgynevezett népetimológia révén kiegészült a cigány eredetű, hasonló hangzású ruhi szónak 'verés' jelentésével, majd ezt a jelentést az utóbbi egy-két évtized során – különösen a sportnyelvben és a bizalmas nyelvhasználatban – megörökölte a ruha egyik rokon értelmű megfelelője, a zakó is.

Grétsy László

(Szabad Föld)