Pénzügyi, gazdasági világválság közepette élünk. Bár vezetők, szakemberek azt ígérték, hogy Ukrajnát legfeljebb a szele érinti meg, a biztató szavakat aligha vette bárki is készpénznek. Hisz a tapasztalatok egészen mást sugallnak. Mert csak úgy van az, hogy ami rossz nyugatabbra történik, az begyűrűzik, ami jó, az általában visszafordul a határról.

Egekben az olaj világpiaci ára. Szárnyal az ukrajnai benzinár. Amerikában felét-harmadát kell fizetni a fekete aranyért. Kijevben hoznak egy rendeletet, hogy az üzemanyagért nem lehet a korábbinál többet kérni...

Szóval, válság van. Sőt már válságkezelő program is.

Tény: mindkettő nélkül akad elég gondunk. Mert ugye hogyan is képzelik el a krízis megoldását? Természetesen megszorító intézkedések bevezetésével. Az ilyesmi pedig semmi jót nem ígér az átlagpolgárnak. Mert – amióta feltalálták az államot – már csak úgy van a világban, hogy a rossz döntéseket mindig a nagyok (uralkodók, pártkirályok, bölcs vezetők) hozzák, a levét pedig az istenadta nép issza meg.

Aki szegény, az a legszegényebb – írta a költő. Manapság ez nem csupán az anyagi javak birtoklása esetében igaz. Mert aki szegény, annak nincs internete, nem fizet elő újságot (a televízióban pedig a hírműsorról mindig át lehet kapcsolni egy krimire, andalító szappanoperára), így aztán az információszegénység is sújtja, s esélye sincs, hogy esetleg elkerülje a bajt.

Azért akadnak elővigyázatosak.

Olvasom az egyik hírportálon, hogy október folyamán magánszemélyek kilencmilliárd hrivnyát vettek le bankszámláikról. Na, kérem, hol itt a szegénység?

Bizony ebben is nyakon csíphető. Mert egy főre számítva ez már nem is akkora összeg, még a létminimumot sem éri el, ám arra jó, hogy jelezze: a kisember bizalmatlan. S, valljuk be, ez csöppet sem meglepő, hisz ezt meg azt megéltünk itt pénzügyi téren. Értsd: szovjet bankbetét, kuponos, milliomos világ...

Kétségtelen: a jövő ugyancsak bizonytalan. Legfeljebb az biztos, hogy Ukrajna az infláció terén legalább Európa-bajnok lesz. Akkor pedig mi a fenének hizlalja még az a kevéske is bankuraimékat. Hágjunk a nyakára. Így elmondhatjuk: szegények vagyunk, de – legalább ideig-óráig – jól élünk.

Horváth Sándor