Poljovij Miklós főorvos éppen Beregszászban van hivatalos ügyben, fogadnak a vári családorvosi rendelő munkatársai. Igencsak ráférne már egy nagytatarozás az ütött-kopott egészségügyi központra, mely korábban az iskolásokat, majd az óvodásokat fogadta be. Legutóbb a 2001-es árvíz után költöttek komolyabb összeget állagmegóvásra.

– Pedig most csináltatta meg a tetőzetet a doktor úr. De a külső falak régóta új vakolatért kiáltanak – ismeri el File Erzsébet védőnő.

A váriak egészségére a családorvoson kívül egy gyermekvédőnő, szülész-nőgyógyász, laboráns és nővér felügyel. De fogorvosi rendelő is működik, és a mentősök ugyancsak itt ügyelnek. Ők badalói, borzsovai, gecsei és csetfalvai segélykérésekre is kiszállnak, s amennyiben szükséges, a járási központba is elviszik a beteget. Nagy segítség a váriaknak, hogy a rendelőnek saját fizikoterápiás részlege van. Időt és pénzt takarítanak meg a páciensek, hisz Bakó Diána felügyelete mellett helyben megkapják az elrendelt kezeléseket, így nem kell naponta Beregszászba felutazniuk.

A helyiek elsősorban szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvednek. Az egyik legnagyobb gond, mondja Gál Irénke patikus, hogy az utóbbi időben nagyon megdrágultak a gyógyszerek, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy megvásárolja a felépüléséhez szükséges tablettákat.

– Az én férjem is évek óta cukorbeteg. Legfeljebb egy hónapra elegendő Diabetont kap, de egy cukrosnak egész évben szüksége van kezelésre. Hatszáz hrivnya a nyugdíja, aminek a felét orvosságokra költjük. Már minden instanciát végigjártam, de mindig azt a választ kapom, hogy nincs pénz a költségvetésben a diabéteszesek ellátására. Nem beszélve arról, hogy sokszor a kiírt helyett más, gyenge minőségű készítményt adnak a betegeknek, ami sokat ront állapotukon. Padlón van az egészségügy. Ha nem jön valami változás, igen nagy bajok lesznek – panaszolja a patikus.

Szólni kell a romákról is. A huszonnégy tbc-s beteg fele a körükből kerül ki. De az idei újszülöttek esetében is ez az arány – szeptemberig harminchat csecsemő látta meg a napvilágot. A több mint hatszázfős cigányság elsősorban szezonmunkából tartja el magát. A férfiak jönnek-mennek, csak akkor látnak orvost, ha hazalátogatnak. Vérnyomásos problémákkal, heveny vírusos fertőzésekkel, köhögéssel keresik fel a rendelőt.

Ha nehezen is, de évente egyszer sikerül beterelni a szebbik nem képviselőit a szűrővizsgálatokra – tudom meg Varga Éva nőgyógyásztól.

– Akit nem sikerül szép szóval meggyőzni, azt a különféle igazolások kiadásakor vizsgáljuk meg. Sajnos, a többség csak akkor jön hozzánk, ha már fájdalmai vannak. Holott az öt percnyi kényelmetlenséggel súlyos betegségektől óvhatnák meg magukat.

– Az az igazság, hogy régen a betegek befeküdtek a kórházba, hisz az állam ingyen biztosította mindenki számára a gyógyszereket. Ma viszont mindent meg kell venni, de nincs miből. Hiába élünk falun, és megtermeljük a konyhára valót, kevés az a pénz, amiből gazdálkodhatunk. Például a Verospiron, ami októberig hét hrivnyába került, most tizenkettőért kapható – rajzol reális képet Gál Irénke.

Amikor arról kérdezem a helyi egészségügyiseket, műszakilag miben szenvednek hiányt, nagy sóhajtás a válasz: jóformán semmijük nincs, mondják. Fával meg szénnel fűtenek, mivel a rendelőbe még nincs bevezetve a gáz. Ígéretük ugyan van egy új fizikoterápiás felszerelésre, de egyelőre még nem jutottak hozzá, vázolják a nem éppen rózsás helyzetet beszélgetőpartnereim.

Magyar Tímea