Egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert az internetes aukciós weboldalak. Itt bármi megtalálható és megvásárolható, ami a virtuális kalapács alá kerül. A napokban az Aukro internetes aukciós weboldalon nem mindennapi dologra lehetett licitálni: Ukrajnára. A fiatalnak mondható állam kikiáltási ára mindössze egy hrivnya volt. Több mint százmillió hrivnyánál az oldal készítői felfüggesztették az árverést. Így ha terveztük is, most lecsúsztunk a vásárlásról. Korábban már Izlandon is túl akartak adni, de ott se sikerült nyélbe ütni az üzletet...

Az országot egyébként egy hmelnickiji kertész kínálta fel megvételre. Az alacsony kikiáltási árat a rendszeres politikai válsággal, a gazdasági fejlődés alacsony tempójával és a pénzügyi válsággal indokolta. De ő legalább nem köntörfalazott, nem kozmetikázta és nem titkolta el, mibe fektet, aki nyakába vesz 603 700 négyzetkilométernyi területet, 46 287 138 embert. A Nemzetközi Valutaalap hitele után egy 300 milliárd amerikai dolláros államadósággal is meg kell birkóznia. A Világbank által közzétett az egy főre jutó közel hétezer dolláros GDP-ből megállapítható, hogy Ukrajna Európa harmadik legszegényebb országa, csak Moldova és Albánia áll mögöttünk. A negatív tényezők ellenére azt ígérték a vásárlóknak, hogy nem fognak csalódni, a "termék" ugyanis rendkívül jó befektetési lehetőség.

Persze számon kell tartanunk a politikát is, hisz az egyik oldalon ott van a már régóta húzódó tartós hatalmi válság, amelyet egy felelőtlen elit váltott ki. Ehhez most még hozzájönnek a pénzügyi és gazdasági zavarok.

A gazdasági viharjelzések láttán ez a bizonyos elit Kijevben nem mutatott készséget arra, hogy véget vessen belső vitáinak, és közösen kivezető utat keressen. Ennek következménye a lakosság részéről tapasztalható gyors bizalomvesztés. És hogy ez mihez vezethet, ismert dolog: a választók radikalizálódásához, ami a szélsőséges erők malmára hajtja a vizet. Ennek jeleivel egyre gyakrabban találkozni. Az ország gazdaságilag padlóra került, politikailag szétzilált. A parlamenti erők önzőek, Kijevnek segélyhitelekért kell koldulnia a nemzetközi színtéren. Igaz most örülünk neki, de amikor majd emiatt életbe léptetik az ukrán konvergencia-programot, a magyarokkal ellentétben mi nem az uniós csatlakozásért, hanem az életbenmaradásért húzzuk össze a nadrágszíjat. Olyan ez, mint egy másnaposságot űző ital, amely segít túlélni a macskajajt, de abban is segít, hogy újra még jobban lerészegedjünk.

Valljuk meg őszintén, ezek után kinek kell egy politikai játszótérré alakult, az unió és Oroszország között elterülő terület, mely a rendszerváltás óta nem tud kimászni a gödörből, sőt, egyre mélyebbre kerül. Ukrajna eladó(sodott), de kinek kell?

Szabó Sándor