Nemrég felröppent a hír, miszerint Ungvár polgármestere a belváros parkjait is áruba kívánja bocsátani. Egyesek azt is tudni vélték, hogy még a magyar szabadságharc koszorús költőjét, Petőfit is át kívánja költöztetni. Nem is akárhová, az állambiztonsági szolgálat székháza elé. Ennek hallatán talán még az ismeretlen helyen nyugvó poéta is felszisszent, és kardcsörtetve fordult meg sírjában. Bár a hír végül kacsának bizonyult, ám ahogyan a mondás tartja, nem zörög a haraszt...

Nem lennék meglepve, ha néhány nap múlva kiderülne, hogy válámi mégis van, illetve lesz. Ha nem bank, akkor egy éjszakai bár, kaszinó, esetleg gigamarket épül majd a kiszemelt parkok helyén. Hogy nincs egy normális játszótér, uszoda, strand közel s távol? Érdekes módon ilyen létesítmények építésével nem riogatják a gazdasági válságtól elgyötört és a hidegtől vacogó városlakókat.

Igaz, nemrég a Bozdosi parkba tervezett akvapark körül folytak csatározások. Ám a megye és a város vezetősége nem tud dűlőre jutni. Miközben bíróságon igyekeztek érvényt szerezni igazuknak, a város vezetése népszavazás kiírásához gyűjtött aláírásokat. Több mint tizenháromezer támogatót sikerült szerezniük, nyilatkozta az egyik illetékes. Az ügy, szokás szerint kusza és követhetetlen.

Érdekes, hogy egyetlen pénzintézmény építése körül sincs sem jogi, sem területi huzavona. Szinte hetek alatt nőnek ki a semmiből. Míg a környező országokban egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a parkosításra, nálunk bankosítják a környezetet. Vannak utcák, melyekre nyugodtan kitehető a tábla: banknegyed. Ilyen például a Sváb utca, ahol a pénzintézetek és a biztosító társaságok váltják egymást. A képet egy-két nagyobb bolt tarkítja. De mi lesz, ha elfogynak a parkok és minden beépíthető talpalatnyi zöld felület? Jöhetnek a használaton kívüli temetők? Mindkettő jó fekvésű és a város szívében van. Lehet, hogy eljön az idő, amikor az ungvári szülők így kezdik majd az esti mesét gyerekeiknek: egyszer volt, hol nem volt, volt Ungváron egy park...

Varga Márta