Aranyláz tört ki Ukrajnában, röpítették világgá a hírt az elmúlt napokban a hazai hírügynökségek. A reagálások meglehetősen szélsőségesek. Egyesek esküsznek rá, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, mások még az emlékezetes kanadai, 1897-ben kirobbant klondike-i aranyláznál is nagyobbnak tartják. Az igazság nyilván valahol a két állítás között van. Vajon hol?

A régi beidegződés szerint az arany – s tegyük hozzá, a többi nemesfém is – mindig népszerű befektetés volt. A hazai pénzintézetek adatai szerint a mögöttünk hagyott két hétben az ukrán állampolgárok értékpapírok iránti bizalma soha nem látott mértékben rendült meg. Tehát a képlet egyszerű: a legjobb befektetés mégiscsak az arany, amit mindennél markánsabban igazol az állami statisztikai hivatal számadata, amely szerint az aranyimport idén 18 tonnára emelkedett a tavalyi négy és féllel szemben.

– Az arany olyan nemzetközi valutának tekinthető, amelynek értéke nem függ sem a bel-, sem a nemzetközi árpolitikától, a lehetséges veszteség kockázata pedig minimális – vélekedik Igor Hrabar, a Pravex Bank ungvári fiókintézetének vezetőhelyettese. – A kereslet növekedésével az áraink is változtak. Egy hónappal ezelőtt 112 hrivnyáért vásároltunk egy gramm tiszta aranyat és 170-ért árultuk, ma viszont már 144 hrivnyát adunk ugyanezen mennyiségért és 195-ért vehető meg tőlünk. Hogy mekkora volt a kereskedés szeptemberben, illetve október első felében, arról pontos számadatot nem mondhatok, de a növekedés közel négyszeres.

Kíváncsiak voltunk, hogy ezt az állítást alátámasztja-e az ékszerüzletek forgalma?

– Hogy kapkodnák az aranyékszereket? Ki állítja ezt? – kérdez vissza Nagy Katalin, az ungvári Havasigyopár üzletház ékszerüzletének vezetője. – Olyan kicsi mostanában a forgalmam, hogy a bérleti díjat is alig tudom kifizetni. Lehet, hogy rövidesen be kell zárnom az üzletet. Pedig nem tört és nem is török aranyat árulok, hanem ellenőrzött hazait, és ékszerként sem haladja meg grammja a kétszáz hrivnyát. Nyugodtan nézzen szét, bőséges a választék. A jóval olcsóbb ezüstből is, de azt sem kapkodják. Hogy aranyláz van? Bár az lenne! De csak én vagyok lázas az idegességtől, hogyan tartom el a családot, ha befuccsol ez az üzlet.

Több ékszerboltot is felkerestünk a megyeszékhelyen. Az üzletvezetők és az alkalmazottak hasonlóan vélekednek, inkább a forgalom visszaesésére panaszkodtak, mint fellendülésre. Vásárlóval alig találkoztunk. Akiket megszólítottunk, azt mondták, csak nézelődnek, érdeklődnek az árak felől. Pedig olyan bolt is van Ungváron, ahol ékszerként is csak 175 hrivnya az arany grammja, és a régi aranyláncért némi hozzáfizetés után újat kap a vásárló.

A teljesség kedvéért a zaciba is betértünk. Elszomorító, amit hallottunk: egy grammnyi ékszerért, amennyiben 585-ös próba, 80 hrivnyát számfejtenek a beadójának. Az alacsonyabb próbáért természetesen még ennyit sem kap az ügyfél. Az aranyműves műhelyek nem árulnak, csak vesznek aranyat. Megegyezés szerint, grammját többnyire százhúsz hrivnya alatt, majd megmunkálva, ékszerként közel a duplájáért vesztegetik.

* * *

– Nálunk nagyon kevés betétes nyit úgynevezett aranyszámlát. Száz ügyfélből talán ha öt – mondta el érdeklődésünkre Denisz Fanta, a Nadra Bank munkácsi fiókintézetének menedzsere. – Népszerűtlensége tapasztalataink szerint egyrészt azzal magyarázható, hogy a lakosságnak viszonylag kevés a készpénz-megtakarítása, s amennyiben van, azt inkább nemzeti vagy amerikai, illetve európai valutában tartja.

Munkácson papíron minden bankban vásárolható, illetve nyitható aranyfedezetű bankszámla, grammonként 140 és 180 hrivnya közötti árfolyamon. A minimális lekötés tíz grammnál kezdődik és havonta 0,1 százalékot kamatozik. Fél év a minimális futamidő. Amennyiben ennek letelte után az ügyfél hozzá akar jutni az aranytömbhöz, -lemezhez vagy -rúdhoz, azt előre jeleznie kell a pénzintézet vezetőjének, mert a kiadáshoz az Ukrán Nemzeti Bank engedélye szükséges.

Mindebből az következik, hogy az aranyláz a Latorca-parti városban is legfeljebb csak a tehetősebb emberek problémája.

* * *

Beregszászban az egyik legrégebbi, a már sokat megért ékszerüzletben érdeklődtünk a jelenlegi állapotok felől. A 33. éve nyitott üzlet egyaránt megérte a rubel-, a kupon-, most pedig a hrivnya-krízist.

– Emlékszem, a rubel bukásakor volt tapasztalható valami hasonló, hogy arany ékszerekbe próbálták átmenteni pénzüket az emberek. Most viszont nem tudnék ilyenről beszélni. Az emberek örülnek, ha kifizetik a rezsit, ha a mindennapi élelmiszerre kikerítik valahogyan, nemhogy aranyba fektetnék a kis pénzüket. Az az igazság, hogy félnek. Félnek attól is, hogy ha a bankba teszik a megtakarított pénzüket, megbukik, viszont aranyba sem merik fektetni, hiszen megeshet, hogy idővel az sem ér majd annyit, amennyit kiadott érte. Akinek pedig annyi pénze van, hogy aranyba akarja fektetni, az nem nálunk vásárol meg egy-két gyűrűt vagy nyakláncot, hanem a bankba siet, ahol magas próbájú aranyrudakhoz jut – mondta el nevét elhallgatva az üzlet egyik elárusítója.

* * *

Gazdasági válság ide vagy oda, az ugocsai ékszerboltokban nem érződik aranyláz. Az egyik nagyszőlősi üzletközpont aranyékszerosztályán például igencsak gyér a forgalom.

– Nyáron talán még jobb volt a forgalmunk – mesélte Mihalkó Viktória eladó –, most viszont jó, ha hetente egy-két ékszert eladunk. Az emberek bejönnek, érdeklődnek, de a nettó aranyforgalom bizony majdnem a nullával egyenlő. Leginkább a megunt ékszereket hozzák be a kuncsaftok, amelyeket beszámíthatunk egy új darab vételárába. Az, amire ön gondol, hogy valaki több tízezer hrivnya értékben vásároljon aranyat, ismeretlen jelenség. Leginkább a pár grammos apróságokat keresik az emberek. Pang a bolt, egyáltalán nem érzékelem, hogy valaki is aranyba akarná átmenteni a vagyonát.

Nos, ez lenne a hivatalos oldala az ugocsai aranykereskedelemnek, ám a csillogó pultok mögött unatkozó boltos kisasszonyok és a néhány – főképp roma nemzetiségű – "aranyász" mellett az ugocsai aranynak létezik egy másik világa is. Ez a Fekete-hegy lábánál szerényen meghúzódó félmillió dolláros villák, meseszép sportkocsik, arany Rolexek birodalma, amely azonban hétpecsétes titokként, vastag páncélburokban őrzi titkait. Nem egyszerű megtudni, hogy a nagymenők hogyan viszonyulnak most az aranyhoz, de egy régi barátság, no meg a becsületszó, mellyel az újságíró megígérte, hogy nem adja ki informátorát, hozzásegített bennünket néhány érdekességhez.

A kárpátaljai aranypiac egyik jól ismert szereplője rövid telefonos egyeztetés után kötélnek állt, és amit mondott, több mint érdekes.

– Azt hiszed az arany? – mérte fel fitymálva az ugocsai "Monori" a riporter ujján csillogó pecsétgyűrűt. – Ez az arany! – dobott laza mozdulattal az asztalra egy tízkopijkás nagyságú érmét, melyen II. Miklós cár jól ismert, körszakállas arcképe díszlett, a másik oldalon pedig felirat hirdette, hogy egy 1898-ban kibocsátott 5 rubeles aranyérme fekszik előttünk.

– Miért lenne ez jobb arany, mint a családi ékszerem?

– Mert ez kétszer jobb minőség, mint a te "bizsud"! Nyolcvan százalék a tényleges aranytartalma, míg a tiednek csak 51,4. Az ilyen érméket úgy hívják: "vörös arany". Valószínűleg azért vörös, mert a két világháború alatt több vért látott, mint mi ketten vodkát. No, ebbe érdemes befektetni, de nem a bolti ékszerekbe.

– Tehát nem jó ötlet a bolti arany, mint befektetés?

– Nem. Aki bolti aranyat vásárol befektetési céllal, az ráfarag. Ha gondolod, elmondom, miért.

– Halljuk!

– Jelenleg az ukrán aranypiacon két minőség kapható. Van egyrészt a legnépszerűbb ékszerarany, az 514-es próba, amely 51,4 százalék színaranyat tartalmaz és grammja az üzletekben 160–180 hrivnya. Ha ezt el akarod adni, máris buktál rajta, mert a felvásárló csak az aranyat fizeti ki. Az ékszer előállítási költsége és a kereskedelmi árrés miatt értékesítésnél jó, ha egy százast kapsz grammjáért. Ugyanakkor van az úgynevezett "banki fém minőség", amely 999,9-es tisztaságú, vagyis mindössze egy ezreléknyi szennyeződést tartalmaz. Ez a minőség ma már Ukrajnában is hozzáférhető magánszemélyek számára és ez a nyerő. Ennek grammját – ha legalább egy kilót vásárolsz és megvannak a kapcsolataid – már 95–105 hrivnyáért megkapod a bankokban, és a nagymenők veszik is, mint a cukrot. Ennél nincs megmunkálási költség, kereskedelmi árrés, meg a jóisten tudja, mi. Ezek 100 grammos kiszerelésű nyers színaranytömbök, amelyek értékét csak az arany világpiaci ára befolyásolja. Ráadásul nem otthon tartja a kliens a kispárnája alatt, hanem a bank széfjében. Ezt nincs értelme hazavinni és villogni a haverok előtt, hogy nekem ilyen van, mert ez nem dísz, hanem befektetés. Olyan, mint egy takarékbetétkönyv. Nem fog sokat fizetni, de az alaptőkéd biztonságban van.

– Kik vesznek ilyet?

– Ugyan már, nyilván te is tudod, hogy nem Zsuzsika, aki eljegyzési gyűrűre vágyik, hanem azok, akiknek legalább százezer hrivnya elfekvő készpénzük van. A keresletről meg annyit, hogy biztos forrásból tudom, a PrivatBank a múlt héten 500 kilogramm ilyen fémet vásárolt a világpiacon, kimondottan a kárpátaljai igények kielégítésére. Szóval, ha aranylázban akarsz égni, akkor a bankok széfjei körül kutakodj, és ne az ékszerboltokban.

KISZó-összeállítás