Az egyik percről a másikra hatalmas hullámokat csapó határon túli és hazai pénzpiaci válság árnyékában néhány nem kevésbé fontos "piti" dolog is szőnyeg alá került. Mint például a gazdálkodó ember számára mindig húsbavágó földkérdés. Nem az építkezési, sokkal inkább termelőterületi vetülete.

Emlékeztetőül: az agrártárca néhány hete nagy sietséggel igyekezett konszenzust kialakítani arra vonatkozólag, hogy a mostani parlamenti ciklusban módosítani lehessen a földtörvényt. S noha a törvényhozás "elszállt", a szabályozási változtatások továbbra is aktuálisak, mert 2011-ben várhatóan – hiszen eddig csak "schwarzban" működött – hivatalosan is meg kell nyitni az ukrán – beleértve a kárpátaljait is – földpiacot a külföldi befektetők előtt. A hazai agrárszereplőket tehát addig kellene helyzetbe hozni, amíg a hosszabb távon gazdálkodni akarók az átrendeződő birtokszerkezetben még olcsóbban juthatnának földekhez, és előlük a területeket a piacnyitás után nem a tőkeerős keleti vagy nyugati befektetők happolják el.

Sokak szerint a heves érzelmi vitákat kiváltó földkérdésekkel akkor is nehéz boldogulni, ha az adott személlyel szimpatizáló politikai erő parlamenti többségben van, így a kisebbségben lévőknek semmi esélyük nincs arra, hogy átütő eredményeket érjenek el. Ezt mutatják az eddigi történések is, amelyek csupán a haszonbérleti rendszer további stabilizálásában és a belföldi magánszemélyek földvásárlási korlátjának emelésében biztatnak némi eredménnyel.

A fenti változtatási tervek nem lebecsülendők, de minden valószínűség szerint egyikük sem alkalmas arra, hogy a megmerevedett földpiacot érdemben megmozgassa. A tőkebevonáshoz tisztább és egyenlőbb vásárlási esélyt kellene teremteni a hazai jogi, azt már fel sem merem vetni, hogy természetes személyeknek, hisz már az előbbi is nyilván politikai vihart kavarna, mivel kétségkívül "földközelbe hozná" az ukrán agrárcégekben jelenleg tulajdonos külföldieket is.

Valószínűleg az agrártárca ilyen megfontolásból e verzióval hivatalosan meg sem próbál előállni, így a földvételi lehetőség továbbra is csak a belföldi magánszemélyek számára állna fenn. Közülük viszont pénzügyi szempontból eddig is éppen az egyéni gazdálkodók voltak a legkevésbé kedvező helyzetben. Így fordulhatott elő, hogy az eladó földeket – a várható árnövekedésre spekulálva – az elmúlt években elsősorban üzletemberek, ügyvédek és egyéb jómódú befektetők vásárolták meg. Így valószínűsíthető, hogy az adásvételi konstrukciókra vonatkozó módosítási elképzelések is jórészt az említettek legális földszerzési esélyeit növelik majd.

Nigriny Szabolcs