Újabb drasztikus áremeléssel örvendeztették meg a fogyasztókat a kommunális szolgáltatók. Azt értem, hogy a meleg víz és a fűtés ára egyenes összefüggésben áll az ország örökös problémájával, a gáz árával. Sajnos, ez évről évre módosul és még nem volt rá példa, hogy lefelé kerekítették volna. De vajon miért drágulnak már most a szolgáltatások, ha tudomásom szerint legközelebb csak új évtől nő a fűtőanyag díja Ukrajna számára? Fölöttébb furcsa, pláne ha figyelembe vesszük, hogy még Kijevben, de talán Moszkvában sem tudják, mennyiért juthatunk hozzá a folyékony aranyhoz, hisz a tárgyalások még folyamatban vannak.

Ám a tarifák rendületlenül emelkednek. Hivatalos magyarázat persze mindenre akad. A megyeszékhely lakásait fűtő vállalat például azzal indokolja mostani lépését, hogy a hőtermeléssel foglalkozó cégektől évente nemcsak egyszer, hanem havi rendszerességgel több pénzt kérnek a gázszolgáltatók. A júniusi hétszáztíz hrivnya decemberre már nyolcszázhetvenkettőre módosul ezer köbméterenként. Vagyis míg a Naftohaz a régi áron vásárolja a fűtőanyagot, a regionális kommunális cégek hónapról hónapra kénytelenek szorosabbra húzni a nadrágszíjat. És hát mit tehetnek? Végül ők is emelnek.

Kíváncsi lennék rá, vajon hová kerül a gázbárók – de áram-, vagy egyéb bárót is mondhatnék – zsíros nyeresége. Vajon új utak, állami lakások építésébe, nyugdíjak, szociális segélyek emelésébe fektetik azt? Á, dehogy. Akkor vajon miből telik vezető politikusainknak a mindennapi luxusra? Mert nem lehet nem észrevenni, hogy miközben az egyre szegényedő egykori középosztály kétségbeesetten számolgatja, vajon kijön-e becsületesen megkeresett éhbéréből a hó végéig, s miután elszámolt a kommunális szolgáltatókkal, a gyerek magánóráiért, a szakkörökért, törlesztette havi hitelét, kifizette az állandó stressz miatt kialakult betegsége kezelési költségeit és összeroskadva látja, hogy máris üres maradt a pénztárcája, addig a sajtó naponta számol be méregdrága autókkal, és az sem ritka, hogy repülő alkalmatosságokkal, ékszerekkel és egyéni megrendelésre készült kiegészítőkkel parádézó politikusainkról. Irritáló magamutogatásuk, sokkoló vagyonuk láttán nem is lehet kétséges, csak olyan törvényeket, rendelkezéseket fogadnak el a jövőben is, melyek érdekeiket, további jólétüket garantálják.

S hogy mindezt az egyszerű adófizetők, a mi kontónkra teszik? Az a legkevésbé sem érdekli őket.

Decemberben valószínűleg ismét az urnák elé citálnak bennünket. Eldöntöttem, többé nem kívánok részese lenni a gátlástalan hatalmi játszadozásnak. Elmegyek – nehogy visszaéljenek a távolmaradásommal –, de szavazatommal egyik induló blokkot sem támogatom, azt a bizonyos x-et a legalsó kockába rakom. Az ígéretek helyett végre bizonyítékot várok. S ha majd tapasztalom – minő naivitás –, hogy végre a gyakorlatban is az én érdekeimben járnak el a honatyák, s ebben versenyeznek egymást felülmúlva, majd meggondolom, ki mellett teszem le a voksomat. Mert amíg birkamód évente a szavazóládák elé vonulunk, s ezzel lovat adunk a hatalommal visszaélő nép "képviselői" alá, addig akadálytalanul folytathatják népnyomorító rablógazdálkodásukat.

Magyar Tímea