Rovatunkban ezúttal Erdélyi Attila többszörös országos bajnok motorversenyzővel beszélgetünk egy kicsit másként.

– Mikor ült először motorra?

– Tízéves koromban. Összegyűjtöttem a zsebpénzem és a szüleim tudta nélkül vettem egy Verhovinát. Sokáig titokban tartottam, a barátomnál tároltam.

– Hogyan fogadták, mikor kiderült a turpisság?

– Az édesanyám természetesen hevesen ellenezte. Gyorsan beíratott zenére, fuvolázni tanultam. Édesapám, aki amatőr bokszoló volt, úgy vélte, a sima motorozás kevésbé veszélyes, mint a ring. Gondolta, motorozgatok egy kicsit, és majd megunom. Azzal ugyanis nem dicsekedtem, hogy kedvenc mutatványom az egy keréken való robogás.

– Soha nem érzett félelmet?

– Nem, soha. Ha az ember fél, inkább hagyja abba, nincs értelme folytatni.

– Mi volt a legnagyobb sebesség, amivel száguldozott?

– Óránként 290 km.

– Sokszor bukott és sérült meg?

– A harminc év alatt természetesen voltak kisebb-nagyobb eséseim, de súlyosabban csak nemrég sérültem meg. Egy szerencsétlen ütközés folytán eltört a kulcscsontom. Most kényszerpihenőn vagyok.

– A fia is elkíséri a versenyekre?

– Eduárd most hatéves és nemcsak néző, de versenyző is. Saját korosztályában már szép sikereket ért el. Nemrég Munkácson tíz induló közül, ahol ő volt a legfiatalabb, negyedik lett.

– Nem félti őt?

– Természetesen aggódom érte, hiszen szülő vagyok, de én vagyok az edzője, és látom, hogy van kedve hozzá, élvezi. Megpróbálom átadni neki a motorok iránti szeretetemet, és mindazt a tapasztalatot, amire szert tettem. Ám soha semmire nem kényszerítem. Ha nem akarja folytatni, abba is hagyhatja. Ám most, hogy belekóstolt a siker ízébe, még nagyobb erőbedobással gyakorol.

– Mit szól mindehhez a felesége?

– Ő nagyon ellenzi, félti a bukásoktól, a sérülésektől. Azzal szoktam nyugtatni, hogy inkább edzésekre és versenyekre járjon, mint csavarogjon, rossz társaságba kerüljön. Az sem utolsó szempont, hogy ebben a sportágban napjainkban sok pénz van. Mikor én kezdtem, még nem fizettek, hobbiból versenyeztünk. Az ismerős versenytársak között van olyan, aki már évek óta abból él, hogy az interneten kutatja, mikor hol lesz verseny, és ahol csak tud, indul.

– Hobbi ez vagy életstílus?

– Nyugodtan mondhatom, hogy erről szól az egész életem. Igaz, nem ebből élek, autószerelőként keresem a kenyerem, de bármivel is foglalkozom, minden gondolatom a motor, a verseny és a száguldás körül forog.

– Nem egy olcsó kedvtelés...

– Valóban. Nekem hat, a fiamnak két motorja van, melyek karbantartása bizony tetemes összeget emészt fel. Mindennek az épülő házam látja kárát, hiszen nem jut rá elég pénz.

– Van kabalája, babonás-e?

– Még az elején, a gyorsasági futamokon piros masnit kötöttem a kormányra, fordítva húztam fel a csizmámat. Idővel aztán ezek a dolgok elmaradtak. Minél többször ültem a motor nyergébe, annál kevesebbet gondoltam a babonákra.

– Kiből lesz jó versenyző?

– Szükség van a rátermettségre, tehetségre, de kell hozzá egy belső tűz. Ez utóbbi a legfontosabb.

– A laikusok szerint ez a sport az idegeket is próbára teszi.

– Nagyon fontos a nyugalom. Aki ideges, az könnyen és gyakran bukik.

– Mindig sikerül megőrizni higgadtságát?

– Fontos, hogy nyugodt legyek. Gyakran van, hogy alszom egy jót verseny előtt. Nem tagadom, van bennem is egy jó adag drukk, de ezt meg kell tanulni leküzdeni.

– Az utcán közlekedve is megnyomja a gázpedált?

– Motorral nem járok a forgalomban. Gépkocsival viszont nyugodt tempót diktálok. Dugóban azért néha megkockáztatok egy-egy gyors kiugrást...

– Külföldön is versenyzett?

– Igen, 2005-ben Magyarországon, Talmácsi Gábor motorversenyző csapatában. Ám egy év múlva otthagytam, mert több időt szerettem volna tölteni a fiammal.

– Melyik díjára a legbüszkébb?

– Mindegyikre az vagyok, hiszen nagy erőfeszítés, sok munka áll valamennyi mögött.

– Irigység és barátság a pályán?

– Az előbbi gyakoribb, de a másikra is van példa.

– Ebben a sportban is fontos a jó kondíció?

– Természetesen, hiszen egy-egy futam során néhány kilót leadok. A rendszeres tréninghez hozzátartozik az úszás, futás, kerékpározás. Ám a fogyókúrából nem csinálok gondot, szeretek jókat enni.

– Hogy viseli a vereséget?

– Az ember könnyen elbízza magát. Engem a vereség arra késztet, hogy végiggondoljam, hol hibáztam, és egyben ösztönöz is, hogy legközelebb győznöm kell.

– A motoroknak mindig rendben kell lenniük. Egyébként is szereti a tisztaságot?

– Igen. A fiammal ketten takarítunk, és mosunk is. A feleségemé a konyha.

– Pihenés?

– Nem nekem találták ki. Örökmozgó vagyok. Még a törött vállam sem jelent akadályt. Igaz, ebből kifolyólag újra kellett műteni. Ennek ellenére néhány nap múlva már versenyezni fogok...

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: pacalpörkölt

Ital: sör

Állat: kutya

Virág: rózsa

Szín: piros

Zene: komoly zene

Film: bármilyen

Erényének tartott tulajdonsága: harciasság

Negatív vonása: makacsság