Néhány évtizeddel ezelőtt a televíziónézőknek még nem volt lehetőségük válogatni csatornák és műsorok között. Volt egy központi műsorszóró, s nézte, nem nézte, nem kapott mást. Napjainkra nagyot változott a helyzet. Ma már a bőség zavarával küzdünk. Nem is olyan egyszerű választani a sok csatorna műsorkínálatából. Vannak azonban olyanok, akik nosztalgiát éreznek az egy csatorna, egy műsor korszaka iránt. Ezt látszik alátámasztani az országos televízió- és rádiótanács határozata, mely szerint a kábelszolgáltatóknak ezentúl tilos külföldi tévéállomások műsorait sugározni. Mindezt azzal indokolják, hogy azok nincsenek összhangban az ukrán törvényekkel, és az általuk sugárzott reklámok bevételétől elesik az ország.

Érthető módon nagy a felháborodás az ügyfelek körében, de a szolgáltatók sem tapsikolnak örömükben, hiszen klienseik többsége emiatt a szerződés felbontásával fenyegetőzik. Ám míg nem kapják meg írásban a parancsot, minden marad a régiben. Az azonban biztos, hogy aki nem tesz eleget a verdiktnek, búcsút mondhat az engedélyének.

A XXI. században, a műholdak és az internet korában nem tűnik logikusnak ez a döntés. Vannak, akik szerint ez is tömény politika, mások a reklámbevételek jelentős növekedését várják a döntéstől. A valódi okát igazán csak az tudná megmondani, akinek a fejéből kipattant az ötlet. Szerintem is a pénz állhat a háttérben, ami ugyan zsebre megy, de nem az országéba. Valahol, valakik már megint nem tartották be az osztás és osztozkodás szabályait, vagy mohókká váltak, s nagyobb szeletet követelnek az éteri pénzes tortából. Az sem kizárt, hogy a gyártók a tányéros antennát szeretnék ezáltal népszerűsíteni. Mert mit tesznek a kábeleiktől megfosztott nézők? Amihez nem jutnak hozzá a megszokott módon, megkapják majd műholdon keresztül. Vesznek egy parabolaantennát, s azt néznek, amit csak akarnak, bármilyen nyelven. Bár ki tudja, az egyennézet után nem jön-e egy következő ukáz, amely szabályozná az antennák egyenállását is.

Varga Márta