Itt az alkalom, hogy a megérett birsalmát felhasználjuk, sajtot készítsünk belőle.

A birsalmának még éretten is magas a pektintartalma, húsa igen kemény, íze fanyar és savanykás. Ezért, aki nyersen próbálta azt, igen kellemetlen élmények érhették.

Nyers tulajdonságai ellenére ma már az egész világon elterjedt gyümölcs. Őshazája valószínűleg a Kaukázus vidéke és Perzsia.

Tavasszal fehéres és hússzínű virágokkal díszíti a kertet, gyümölcse pedig fajtától függően szeptember végén, októberben érik. Hét–tizenöt százalék cukrot, egy–három százalék pektint és tizenöt–huszonöt milligramm C-vitamint tartalmaz. P-vitamin-, más néven citrintartalma elérheti a háromszáz milligrammot.

A P-vitamint tartalmazó birsalma vérzékenységgel járó, illetve skorbuthoz hasonló betegségek megelőzésére, gyógyítására szolgál, vidékünk szinte mindegyik kertjében megtalálható. Éppen ezért piacainkon elsősorban az őstermelőktől vásárolhatunk belőle.

A birsalmából rendkívül ízletes csemege készíthető, amely megédesítheti a szürke őszi és téli napokat. Az érett gyümölcsöt alaposan meg kell mosni, héjáról el kell távolítani a szürkés bevonatot. Ezek után negyedeljük fel és távolítsuk el a magházat. A kukacosokat is nyugodtan felhasználhatjuk, de természetesen a furkált részeket vágjuk ki.

Forró vízben főzzük puhára, majd a leszűrt gyümölcsöt törjük össze (mintha burgonyapürét készítenénk). Az összetört birset addig főzzük, míg kavargatás közben a lábas alját meg nem látjuk. Minden kilogramm tört gyümölcshöz nyolcvan dekagramm cukrot keverjünk és további tíz-tizenöt percig kavargassuk. Ha túl kevés ideig főzzük, fennáll a veszélye, hogy a készítmény idő előtt megpenészesedik a magas víztartalom miatt.

Öntsük tetszés szerinti formába, de sietni kell, mert nagyon gyorsan alvad. Ízlés szerint keverhetünk bele diót, mandulát, mogyorót vagy mazsolát. Ha megdermedt, borítsuk ki a formából és száraz, szobahőmérsékletű helyen, időnként forgatva szárítsuk két-három hétig. Fogyasztásig celofánba csomagolva tároljuk.