|
Krizantém, az indián nyár kincse
A krizantém Japán és Kína hagyományos növénye. Nálunk, halottak napjára a késői virágzású, fehér virágú fajokat viszik ki a sírokra. De sokféle változata akár szegélyként is pompássá teheti az őszi virágágyásokat. Neve szó szerint aranyvirágot jelent.
Gyógynövényként is számon tartják. Megőrzi az erőt, és hosszú életet biztosít. Egy háromezer éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Szitakötő szigeten egy olyan gyógynövény termett, amely fiatalító hatású volt, ha ifjú lányok és fiúk szedték le. A felkeresésére indultak bár sok kalandot átéltek, a fiatalító gyógynövényt nem lelték meg. Helyette megtalálták a krizantémot, amivel kereskedni kezdtek.
Az európai kertészetben a XVIII. században bukkant fel. Először Hollandiában, majd Franciaországban, később Angliában. 1830 óta nemesítik, az 1930-as évektől intenzíven termesztik. Előbb a nagyvirágú, később az egyszerűbb, féltelt vagy szimpla színes virágú fajták váltak divatossá. A nemesítés fő szempontjai a rövid tenyészidő, a koraiság és a hőmérséklettel szembeni jó alkalmazkodóképesség.
A vágott virágként termesztett és a cserepes krizantém is magas tápanyag-igényű, szabadföldi termesztésben sótűrőnek tekinthetjük. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha jó földben neveljük. Vízigényes növény, levegőtlen talajokon rosszul fejlődik.
A cserepes krizantém földkeverékét lehetőleg úgy állítsuk össze, hogy a meleg időben, a szabadban se száradjon ki könnyen. Tápanyag-utánpótláskor érdemes komplex műtrágyákat alkalmazni. A vágott krizantém talajának előkészítése során szerves trágyát, például földdé érett minőségű és vegyszermentes beszerzési forrásból származó marhatrágyát használjunk. A talaj sótartalmát lényegesen nem változtatják meg és kiegyenlítetten folyamatos táplálást jelentenek azok a műtrágyák, amelyekből a tápanyag folyamatosan szabadul fel, és válik a növény számára hozzáférhetővé. A fejlődésnek indult krizantém tápanyagigénye gyorsan nő. A lombozat fejlesztéséhez kiegyensúlyozott nitrogén-, kálium- és foszforarányra, később a virágszárak fejlesztéséhez több káliumra, a virágzás serkentése érdekében pedig több foszforra van szüksége.
A virágok fejlődésére leginkább a nappalok hossza hat. Ahogy rövidülnek a napok, fajtától függően úgy kezdi el a krizantém fejleszteni virágbimbóit. A mai kertészeti gyakorlatban a természetes megvilágítás hossza már háttérbe szorul, mivel mesterségesen is lehet biztosítani a szükséges fényviszonyokat. Ezért találkozhatunk szinte az év bármely részében virágzó krizantémmal. Fejlődése tizenhat-tizennyolc fokon optimális. A később virágzó fajoknál a tizenöt fok alatti hőmérséklet indukálja a virágfejlődést.
Mintegy húsz vírus okoz különböző betegség-tüneteket a növényen. A mozaikfoltosság, a törpülés mellett sok vírus látens állapotban van jelen, lassítva a növény fejlődését. A többek közt a szárrothadást, a tőelhalást okozó baktériumos fertőzések ellen a beteg tövek megsemmisítésével, és általában a higiénés körülmények biztosításával védekezhetünk.
A gombás betegségek, elsősorban a hervadás, sokszor talajfertőtlenítéssel kivédhetők. A fehérrozsda és a levélfoltosság szintén jellegzetes betegségei a növénynek. A különböző hibridek eltérően fogékonyak.
A kártevők közül a krizantém-fonálférgek a legveszélyesebbek. A fertőzött növények levelei károsodnak, majd a növény a fejlődésben visszamarad. Leghatékonyabb védekezés ellene a területváltás.
|