A Kárpátalja 7 vezére című kezdeményezésünkre közel ezer szavazat érkezett. A szerencsés nyertes, s ezzel egy televízió tulajdonosa, a palágykomoróci Szaniszló Erzsébet lett.

– Milyen szempontok befolyásoltak annak eldöntésekor, hogy kire adod a voksodat?

– Elöljáróban megjegyezném, nagyon érdekel a történelem, ezen belül Kárpátalja múltja. A kedvenc tantárgyam a történelem volt, ilyen szakon szerettem volna továbbtanulni, de aztán az élet mást hozott. A kezdeményezés, azaz, hogy az igazi Kárpáti Igaz Szó megkérdezte az olvasóit históriánk jeles személyeiről, számomra egyfajta véleménynyilvánítás volt.

Én valamennyi alkalommal ugyanazt a hét nevet jelöltem be. Nagy dilemma volt, nagyon meg kellett gondolni, kire is szavazzak. Vacilláltam például Kölcsey Ferenc és Fodó Sándor között. Végül hét darab hattalálatosom lett, és én nyertem.

– Egyes vélemények szerint – ha Kárpátalja 7 vezérét nézzük – ezt a listát a Kárpát-medence más magyarlakta területein is megszavazhatták volna.

– "Vezérré választásukban" talán az játszhatott szerepet, hogy a szavazásban részt vevők, köztük én is, az összmagyarság szempontjából döntöttek, kik voltak azok, akik a nemzetért sokat tettek s vidékünkhöz is kapcsolhatók. S melyiküket szorította volna ki olyan személy, aki a Kárpát-medence régiói közül egyedül a mi vidékünkhöz kötődik? Egyébként ha valakinek e téren ott lehetett volna a helye, az Fodó Sándor.

– Volt olyan szavazó, aki szerint ha az eredeti listán szerepelt volna Attila király vagy Hunyadi Mátyás, esélyük lett volna a 7-es listán.

– Igaz, hiszen esetükben is a nemzet szempontjából játszott szerepük alapján ítéltek volna az olvasók. Ismerjük, szeretjük őket, miért ne szavaztunk volna rájuk...

– Bár nem lettél történész, de tanár igen.

– 2005-ben végeztem az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán. A históriától sem szakadtam el, hiszen az irodalom és a történelem között számos összefüggés van. Az egyetem óta a gálocsi elemiben alsós tanárként dolgozom. Az első és negyedik osztály összesen 13 tanulóját oktatom egyszerre. A korkülönbség nem okoz problémát. Ez egy család, a nagyok segítik a kicsiket, összesen 23 gyerek jár ide. Ketten foglalkozunk velük, Molnár Ágota igazgató és én.

– Sokan panaszkodnak, hogy a mai gyerekek már nem olyanok, mint a régiek, nehéz velük bánni. Ez egy elemi iskola esetében is igaz?

– Nem, nálunk ilyen probléma nincs. Még nem történt meg, hogy ne hallgattak volna rám. Az 1–4. osztályos tanulók még anyukájukként tekintenek ránk. Néha így is szólítanak. De ha szükséges, akkor természetesen felemelem a hangom, s meghallgatnak.

A palágykomoróci református gyülekezetnél már ötödik éve vagyok az 1–8. osztályosok hitoktatója. Egészen a konfirmálásig tanítom a gyerekeket. Itt már sokkal nehezebb "megfogni", motiválni őket, mivel elsősorban azért jönnek, mert a nagymama küldi őket.

– Az elemi iskolát követően hová mennek a gyerekek?

– Többségük a Sislóci Dobó István Középiskolában, kisebb részük a Palágykomoróci Általános Iskolában folytatja tanulmányait. S ha már a továbbtanulás szóba került: én másoddiplomásként a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanítói szakán tanulok.

– A tanári és hitoktatói munka mellett mennyi idő jut a hobbira?

– Változó, hiszen a tanulás lett a hobbim. De nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni.

Tóth Viktor