Lassan hetente lesre fut a lengyel–ukrán koprodukciós 2012-es Eb-pályázat. Hol az egyik, hol a másik fél helyettesítéséről lehet olvasni. Épp csak elvonultak a fellegek az ukránok feje felől, azok azon nyomban megjelentek a lengyel szomszédainknál. Mert Ukrajna ugye hirtelen megint szalonképes, szavahihető, az európai szövetség (UEFA) konform partnerré avanzsált, míg most a lengyel labdarúgó szövetség botrányai fenyegetnek rolólehúzással. Bár mindkét oldalon vannak gondok, a szervezők egyelőre az ultimátumok sűrű erdejéből keresik a kiutat. Ahelyett, hogy építkeznének, szerveznének, vitatkoznak, szabadkoznak és ígérgetnek. A mostani ukrán politikai instabilitás tovább ront a helyzeten.

Ezzel párhuzamosan folyik a vita, ki helyett melyik önjelölt ugrik be. Már fél tucat ország neve fölmerült, de mindenki tagad és visszakozik. Ha eljön a pillanat, kire fognak mutogatni az ukrán és lengyel csinovnyikok? Egy biztos, ők majd mossák kezeiket. Sárga lapból párat már kiosztott az UEFA a két szervező országnak, kérdéses, hogy megkapják-e a pirosat. És ha igen, mikor. Ultimátumokban egyelőre verhetetlen ez az Eb-szervezés.

Vajon mennyi fenyegetés van még az UEFA és Platini tarsolyában? Elég lesz 2012-ig, vagy hamar elfogy és akkor lőttek a turizmus és labdarúgás fellendülésének. De ahogy röpködnek a kizárásos mendemondák, bármikor lehet kreálni egy-két nyomós okot a szervezők lapátra tételére is. De sebaj, ha nem rendezünk Eb-t, történelmet írunk, mi leszünk az első ország, amelytől elvették a rendezés jogát. Így is be lehet vonulni a sporttörténelembe.

Szabó Sándor