Nemrég egy megdöbbentő hírre bukkantam az egyik internetes hírportálon: Budapesten a Városligetben felállítják a Szónokok Hordóját. Eme pulpitusról bárki szabadon világgá kiálthatja sérelmeit, kritizálhatja a rendszert, és jól odamondogathat az anyósának. Valahogy úgy képzelik az illetékesek a dolgot, mint Angliában a Hyde-parkot, ahol ez a módszer már több mint száz éve kiválóan működik.

Nem kívánok a dolog politikai hátterével foglalkozni, de elképzeltem, mi is lenne, ha ilyen "létesítményt" létrehoznánk mondjuk valahol Kárpátalján. Gondoljunk csak bele, mindazt a flusztráltságot, kiábrándultságot, visszafojtott agressziót, ami eddig köztéri rongálásban, gyerek- és feleségverésben, futball-huliganizmusban, politikai karrierépítésben, alkoholizmusban és – horribile dictu – újságírásban nyilvánult meg, most máshogy és olcsóbban is kezelni lehetne. Kész terápiás intézmény lenne vidékünkön egy ilyen Szónokok Hordója, ahol ki lehet ereszteni a gőzt. A fentiek ismeretében pedig abban is biztos vagyok, hogy jelentkezőből sem lenne hiány és a hallgatóság is jól szórakozna.

Egyedül egy dologtól tartok. Nevezetesen attól, hogy Ukrajnában jelenleg még nem szoktunk hozzá, hogy elfogadjuk a másik véleményét (gondoljunk csak a parlamenti ülésekre). Toleranciaszintünket ismerve pedig azt is megkockáztatom, hogy valami élelmes vállalkozó még záptojást is árulna a közelben, amivel a megmondóembert a másképp gondolkodók jól kidekorálhatnák. Szóval, nem is olyan jó ötlet ez a szónokosdi, ezért részemről maradok az újságírásnál. A negatív kritikákat ugyanis még mindig jobban el tudom viselni, mint egy tucat lejárt szavatosságú tyúkgyümölcsöt.

Matúz István