Az ugocsai művészeti iskolák nincsenek irigylésre méltó helyzetben. A pénztelenség valószínűleg mindenki számára jól ismert, s ez okozza azokat a problémákat, melyekkel a Nevetlenfalui Művészeti Iskola dolgozói szembesültek. A probléma gyökerének feltárása érdekében megpróbáltuk megszólaltatni az illetékeseket.

– Helyzetünk értékeléséhez tudni kell, hogy a kezdetektől a helyi középiskolában tartjuk a foglalkozásokat, mivel idestova húsz éve nem tudunk saját épületre szert tenni – fejtette ki Király Natasa, a művészeti iskola igazgatója. – Kollektívánk mindenben igyekszik alkalmazkodni a középiskola rendtartásához és Petráki Marietta igazgató előírásaihoz, ám néhány hete egy megoldhatatlannak tűnő problémával szembesültünk.

– Mi történt?

– Váradiné Zsadányi Éva kolléganőnk – aki mellesleg ismert ugocsai keramikus – hosszas szponzorvadászat és utánajárás árán elérte, hogy kapjunk egy égetőkemencét, amely elengedhetetlen a foglalkozásokhoz. Ezt követően megkértük az igazgatóasszonyt, hogy bocsássa rendelkezésünkre az iskola műhelyszobáját, mely évek óta egyszerűen lomtárként funkcionált. Kérésünket sajnos elutasította, és most ott tartunk, hogy van ugyan képzett tanárunk, aki színvonalasan foglalkozhatna a gyerekekkel, az oktatáshoz szükséges műszaki feltételek is adottak, mégsem tudunk tanítani.

A művészeti iskola tanárai és az itt tanuló gyerekek szülei már nem egy alkalommal bizonyították, hogy ha kell, önerőből megoldják a problémákat. Amikor például a koreográfia-foglalkozásokhoz az iskola nem tudott helyiséget biztosítani, az egyik helyi vállalkozó bocsátott rendelkezésükre egy termet, melyet a szülők adományaiból és a tanárok munkájával tettek rendbe.

– Sajnálatos, hogy ilyen akadályokkal szembesülünk – vette át a szót Váradiné Zsadányi Éva –, hiszen régi álmunk volt a képzőművészeti oktatás fejlesztése. Ez önálló helyiség nélkül megoldhatatlan. Mint nyilván tudja, az agyagozás meglehetősen anyagigényes munka, s az előkészítés és formázás csak megfelelő műhelyben lehetséges. Az ilyen jellegű foglalkozásokat nem lehet megtartani egy időlegesen rendelkezésünkre bocsátott osztályteremben, hiszen egyrészt agyagformázó korong és égetőkemence nélkül elképzelhetetlen a munka, másrészt meg nem hallottam olyat, hogy teszem azt egy keramikus az ebédlőjében rendezte volna be a műtermét. A műhelyszoba ideális lett volna számunkra, ám a középiskola hirtelen maga is igényt tartott az eddig raktárnak használt helyiségre.

A két intézmény közötti vitában talán a helyi önkormányzat van a legnehezebb helyzetben, hiszen Oroszi József polgármesternek kell vállalnia a villámhárító szerepét.

– Mindkét felet meg tudom érteni – mondta a polgármester. – Tisztában vagyok azzal, hogy milyen színvonalas és a falu számára mennyire fontos munkát végeznek a művészeti iskolában, de Petráki Marietta álláspontja is reális. Nemrégiben konzultáltam vele, és úgy informált, hogy az ukrán oktatásügyi törvények szerint az iskolákban prioritást kell kapjanak a szakmunkás-képzést elősegítő foglalkozások. Az oktatási minisztérium ugyanis ebben látja az egyik zálogát annak, hogy visszaszorítsuk a semmilyen képzettséggel nem rendelkező honpolgárok számát. Teljesen természetes, hogy az igazgatóasszony nem engedheti át a műhelyszobát – amelyik néhány hete már nem lomtár, hanem eredeti funkcióját tölti be –, hiszen a törvények betartását rajta is számon kérik.

– Az önkormányzat nem tud helyiséget biztosítani a művészeti iskolának?

– Természetesen ez a megoldás is felmerült. A képzőművészeti foglalkozások megtartására szóba került az önkormányzat egykori kazánháza, amely megfelelő átalakítás után alkalmas lenne a célra.

– Akkor mi a probléma?

– Az épületet privatizálnia kellene az önkormányzatnak és erre sajnos nincs 6–7 ezer hrivnyánk, másrészt a művészeti iskola sem rendelkezik anyagiakkal az átalakítási munkálatokhoz. Amolyan ugocsai róka fogta csuka helyzet állt elő a pénzhiány miatt.

– Az önkormányzat miben látja a kiutat?

– Mivel a jelenlegi helyzet nem tartható fenn és Nevetlenfalunak a középiskolára és a művészeti iskolára is nagy szüksége van, arra gondoltam, hogy meghívom egy kerekasztal-tárgyalásra Vaszil Belenyt, a járási oktatási osztály vezetőjét, Vaszil Juhaszt, a járási művelődési osztály vezetőjét, valamint a két tanintézmény igazgatóját. Remélem, a közös cél érdekében mindegyik fél kész lesz a kompromisszumokra.

Matúz István