Új fejezet nyílt a kárpátaljai magyar felsőoktatásban, olvashattuk vidékünk magyar sajtójában. Az egyetemi magyar karral tovább bővült a felsőoktatási palettánk. Most már igazán nem jelent nagy gondot a pályaválasztás a fiatalok számára, gondolhatnánk. Több tanintézmény és temérdek szak közül választhatnak a fiatalok. De ki segít, ki ad tanácsot abban, hogy testre szabott pályát, szakmát válasszanak, tehetségük kiteljesedjen és sikeres karriert fussanak be. Nem mondunk újat, nincs könnyű dolguk a pályakezdő fiataloknak...

Hiába van tisztában Pitagorasz tételével, felismeri a mondatban az alanyt és az állítmányt, tudja, hogy a magyar őseink a Vereckei-hágón érkeztek a Kárpát-medencébe, ezen ismereteik nem mindig segítenek kijutni a munkaerő-piac útvesztőiből. Bár vannak tudatos fiatalok, akik megtervezett jövő- és pályaképpel a tarisznyájukban hagyják el az iskola falait. Többségük azonban nehezen tudja eldönteni, mit is akar kezdeni a továbbiakban.

Nehezíti a pályaválasztást, hogy meglehetősen foghíjas vagy egyáltalán nem működik a tanácsadás. Jellemző a diákokra, hogy csak néhány lehetséges szakmát látnak maguk előtt. A legtöbben mérnökök, közgazdászok vagy jogászok szeretnének lenni. Azonban egy rosszul megválasztott szakma sem jelent jó kezdést. A szülői nyomásra kinézett életpálya pedig a legritkább esetben válik be.

A fiatalokat leginkább az egyes szakmák jól csengő nevei, a presztízs és az anyagi vonzatok motiválják, sokszor ezért is választanak rosszul.

Ezeknek a buktatóknak az elkerülésében segédkezhetne az iskola. Az osztályfőnök, a pályaválasztási felelős és a tantestület által végzett pedagógiai jellegű pályaválasztási tanácsadás segíthet a helyes döntésben. Ez a tevékenység, a különböző pályák megismertetése, a tanulók önismeretre nevelése, a szülőkkel való rendszeres kapcsolat szervesen beépülhetne az oktatói-nevelői munka egész rendszerébe. A sikeres vagy szerencsés választás így a társadalom számára hasznos, az egyénnek pedig értékes önmegvalósításra ad lehetőséget.

Szabó Sándor