Az urbánus ember, akinek nincs falusi tántija, se hobbikertje, sőt még saját udvara sem, termőföldet legfeljebb az erkélyén, a virágládában lát. Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy a városi népek nem tudják, hogy miből lesz a kenyér, meg honnan jön a krumpli. Valószínűleg azzal is tisztában vannak, hogy nem jó nekünk, ha a gyümölcsfák virágzásakor beütnek a tavaszi fagyok. S azzal is tisztában vannak, hogy az eső jót tesz a vetésnek. Már amikor nincs belőle sok.

Mindeme dolgok azonban csak sztereotípiák. A termőföld távolában élő embereknek még csak halvány sejtelmük sincs arról, miféle izgalmas dolgok történhetnek egy termő vagy nem termő földterülettel – legyen az talpalatnyi vagy hektárnyi –, illetve annak vélt vagy valós tulajdonosával.

Itt van mindjárt elsőnek az élelmes gazda esete, aki alaposan megismerve a környező határt, feltérképezte, melyek azok a földterületek, amelyek évek óta parlagon hevernek. Tulajdonosuk valami távoli, városi rokon lehet, aki talán már meg is feledkezett róla. Nem is volt rest, odament egyenest, ahogy a költő mondá, kapta magát és... szorgosan felszántotta. Aztán bevetette, majd betakarította azt a senki földjét. S mint a mesében, szépen gyarapodott is ilyenformán. Magunk között szólva, így nem csak az élelmes gazda, de a föld is jobban járt, mintha továbbra is parlagon marad, s az említett betűsor kezdeténél maradva, kétméteres parlagfű virított volna rajta.

Előfordultak már ennél sokkal cifrább dolgok is! Például az, hogy más arat, mint aki vet. Képzeljük csak el annak a gazdának a finoman szólva is elhalványodó ábrázatát, aki elindult aratni a földjére, s ringó búzakalászok helyett hókán sárgálló tarló fogadta. Nem kevésbé lehetett meglepett, sőt, egyenesen sokkos állapotba kerülhetett az a földtulajdonos, aki kilátogatván az általa nem művelt területre, azt tapasztalta, hogy azt valaki fű alatt bevetette. Hogy ezúttal is az említett betűknél maradjak: fűvel. No, ne valamiféle nemes angol pázsitra gondoljanak! Nem, kérem szépen, hanem az átvitt értelmű fűre, illetve amiből készítik, a vadkenderre! Talán mondanom sem kell, szép kis kalamajka lett a dologból.

Úgy tudom, a szóban forgó gazda ekkor kezdte el először irigyelni azokat, akiknek mindennemű földtulajdona belefér egy virágcserépbe.

Nigriny Szabolcs