A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

Rovatunk mai vendége Spenik Sándor, a fizika-matematikai tudományok kandidátusa, docens, a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar fizikai-matematikai tanszékének vezetője, a Shark Reklámügynökség igazgatója.

– A fizikától és a tudományos munkától igencsak távol áll a reklámszakma. Kényszer vagy hobbi?

– Ez is, az is. Annak idején az egyik kijevi rokonunknak volt ilyen jellegű vállalkozása, s felvetette, nem lenne-e kedvem Ungváron is beindítani hasonlót. Mivel a kilencvenes években nehéz idők jártak, s valamiből meg kellett élnem, belevágtam. Ennek már tizenöt éve. Ez egy nagyon érdekes szakma, ahol – akárcsak a fizikában – igen fontos a kreativitás.

– Kézenfekvő volt, hogy Spenik Ottó akadémikus-professzor fia pályaválasztáskor a fizika szak mellett dönt?

– Egyszerűen ehhez volt hajlamom, amit talán a génjeim révén örököltem. Már az iskolában a fizika felé hajlottam, de nem parancsszóra választottam.

– Könnyebb vagy nehezebb volt egy ismert ember gyermekeként a karrierjét építeni?

– Nem tapasztaltam egyiket sem. A tudományos munkát vagy előadást nem aszerint értékelik, hogy kinek a fia írta, illetve tartotta. Az vagy jó, és akkor elfogadják, vagy rossz, és elvetik. Harmadik lehetőség nincs. Különben pedig egészen más a szakterületünk.

– Kutatni, felfedezni nehezebb valami újat, vagy ezek eredményét elfogadtatni?

– Mindkettő. Először is nehéz új területre, témára lelni, hiszen sokan és régóta foglalkoznak kutatómunkával. Ha valóban jó az, amit csinálunk, akkor mindenképpen elismerik.

– Elkeseredik, ha valaki ön előtt csap le egy új témára, ötletre?

– Inkább inspirál, ha vetélkednem kell.

– A tudomány mennyiben segíti a reklámszakmát?

– Sok mindenben. A reklám üzlet, melynek egyik fontos pillére a matematika. Gyakran pedig kockáztatni, azaz kísérletezni kell, mint a fizikában.

– Legenda kering a szórakozott tudósokról...

– Valóban vannak, de én szerencsére nem tartozom közéjük.

– Néha úgy tűnik, hogy a fizikusok bonyolultabban látják a hétköznapi dolgokat, s így is állnak hozzájuk...

– Lehet benne valami. Ez abból adódhat, hogy a természettudomány nagyon sokrétű terület, s aki ezzel foglalkozik, ebből indul ki, ezt vetíti a mindennapokra is.

– A reklámszakembernek egy kicsit pszichológusnak is kell lennie.

– Igen. A tizenöt év elég volt ahhoz, hogy kialakuljon egy stratégia, s ha bejön az ügyfél, a kollégáimmal már tudjuk, mire gondol, mire van szüksége.

– Vállalkozás, tudományos munka és tanítás... Hogyan tudja mindezt összeegyeztetni?

– Az előadások sok időt elvesznek. Mivel a doktori disszertációmat írom, már egy éve nincsenek óráim. Ennek ellenére valóban nagyon nehéz összeegyeztetni. Eddig azonban még sikerült megoldanom.

– A felesége is hasonló területen dolgozik?

– Igen, matematikus, és az Ungvári Nemzeti Egyetem mérnöki karán előadó.

– Gyerek?

– A kislányom három és fél éves.

– Továbbviszi majd a családi tradíciót?

– Ezt még korai lenne eldönteni, de az biztos, hogy nem fogom befolyásolni, ahogy az én szüleim sem szóltak bele a szakmaválasztásomba.

– Az édesapjával szoktak vitatkozni a tudományról?

– Természetesen, mindig szóba kerül egy-egy érdekes kérdés, de inkább eszmecsere szinten.

– A tudós szemével mennyi alapja van a tudományos-fantasztikus filmeknek?

– Elég sok. A ma még elképzelhetetlennek tartott dolgok előbb-utóbb valóra válnak.

– Hisz a földönkívüliek létezésében?

– Abban nem.

– Van egyáltalán szabad ideje, és ha igen, mivel tölti?

– Nagyon kevés, de az a családomé.

– Hobbi?

– Arra már végképp nincs időm.

– Humor?

– Szeretem, és az előadások során szükség is van rá. Mikor a diák a magfizikától már kezd kábulni, jót tesz néhány poén.

– Szókimondó?

– A környezetem szerint igen, én viszont úgy érzem, többször kellene hangot adnom a véleményemnek.

– Ha most szabad kezet kapna, mivel foglalkozna legszívesebben?

– Talán semmivel... egy ideig. "Hobbiból" belevetném magam a tudományos munkába.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: a húsételek

Ital: bor

Növény: fák

Virág: nincs

Állat: kutya

Könyv: történelmi témájúak

Szín: sötétzöld

Zene: disco, rock

Erényének tartott tulajdonsága: optimizmus

Negatív vonása: eddig még nem mondta meg senki