A közelmúltban kilenc német és lengyel szakember vizsgálódott odesszai, kijevi és krími elmegyógyintézetekben, hogy kiderítsék, azok mennyire felelnek meg az európai követelményeknek. Nos, a szakemberek véleménye lesújtó volt. Egyértelmű verdiktjük így hangzott: amíg a helyzet nem változik, Ukrajna ne is reménykedjen az EU-s csatlakozásban. A pszichiátriai ellátás színvonala ugyanis szintén egyik feltétele a régóta vágyott uniós társulásnak.

Indoklásukban kifejtik, hogy az elmeintézetek lakói embertelen körülmények között tengetik napjaikat. Míg külföldön hat négyzetméter jut egy betegnek, egy szobán négy társával kell osztoznia, s kötelező az elkülöníthető tisztálkodó helyiségek megléte, addig a mi pácienseinknek nincs hol őrizniük a személyes holmijukat, nincs se éjjeliszekrényük, se ruhásszekrényük. A fekvőhelyükön kívül a minimális életteret sem biztosítják számukra. A mellékhelyiségek teljességgel lehetetlenné teszik az intim szféra megőrzését. A hiányos költségvetés miatt a betegek legfeljebb a legolcsóbb gyógyszerekhez jutnak hozzá, vagy még azokhoz sem. Sokakat csak azért nem bocsátanak el a kórházakból, mert akkor teljesen felügyelet nélkül maradnának a sokszor önmagukra és környezetükre is veszélyes emberek. Mivel alulfejlettek a szociális rehabilitációs szolgálatok, melyeknek az utókezelés lenne a feladatuk, a betegek maradnak, s emiatt az elmeintézetek folyamatosan túlzsúfoltak...

Még belegondolni is rossz, milyen körülmények uralkodhatnak azokon a helyeken, ahová a külföldi szakemberek nem kukkanthattak be. Pszichiáter ismerősömtől érdeklődve, vajon nem túlozták-e el verdiktjüket a messziről jött szakik, csak a fejét ingatja. Nem bizony, mondja. A legfontosabb az lenne, hogy idehaza is kiépítsük végre az utókezelés külföldön jól bevált rendszerét, ami a betegek visszaesését hivatott megelőzni. És ami még fontosabb, megértsük, mekkora jelentősége van a profilaktikának. Mindehhez azonban sok pénz kell. Ahhoz, hogy bárminemű előrelépés történjen a szférában, a költségvetésben külön tételként kellene szerepelnie a pszichiátriának. Ám a mi egészségügyi minisztériumunk csak morzsákat fordít ezekre a betegekre. Számuk pedig évről évre nő. A társadalom peremére szorult emberek rehabilitációs központok híján, a kórházból is kiszorulva, az utcákat járják majd. Ukrajnára általános pszichózis vár – vélekedik a hazai szakember. Az ukrán törvények értelmében azon személyek, akik a pszichiátriai gondozók nyilvántartásában szerepelnek, nem dolgozhatnak. Mi ez, ha nem teljes szociális diszkrimináció? Ma ez közel egymillió-kétszázezer embert érint. Hivatalosan. Mert állítólag jóval többen vannak, ám éppen a megbélyegzés miatt nem keresik fel a szakrendelőt, vagy csúszópénzzel intézik el, hogy nevük ne kerüljön feketelistára. Vagyis: a valóság a Brüsszelnek írt jelentésnél is sötétebb.

Magyar Tímea