Igazat adok Gajdos Istvánnak, hogy az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kara megnyitásának nagyon komoly üzenete van. Jelzés a szülők irányába: igenis van jövője az anyanyelvű oktatásnak.

A karral tovább bővült a kárpátaljai magyar felsőoktatási paletta. Míg régen egyetlen ilyen intézmény működött, addig ma az Ungvári Nemzeti Egyetem, a Munkácsi Állami Egyetem, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári fiókintézete is várja a végzősöket. S tanulnak magyar diákok az Kárpátaljai Állami Egyetemen is.

Tény, a bővülő lehetőségek egyben konkurenciaharcot is jelentenek. Ne feledjük: megyénkben évek óta csökken az iskolák tanulóinak száma, és nemcsak a magyarlakta településeken. Lényegében ellentétes irányú változásnak vagyunk szemtanúi: kevesebb felvételiző oszlik meg több intézmény között. Ez magyar vonatkozásban is így van, mégsem hiszem, hogy valaki is tiszta szívvel, őszintén rá tud mutatni egyre is, amelyre nincs szükség.

Azon persze lehet meditálni, mit ér ma a diploma. El tud-e helyezkedni, hasznát veszi-e a tulajdonosa? Nem esünk-e abba a csapdába, hogy míg diplomásokból esetleg túlképzés lesz, addig Kárpátalján alig található magyar szakmunkás.

Ezekre a kérdésekre – akár tényekkel is alátámasztva – igennel és nemmel egyaránt lehet válaszolni. Bármelyikre "szavazunk" is, ne feledjük: az értelmiség fiatalítása és számának növelése identitásunk erősítője, egyben megmaradásunk záloga. A megfelelő utánpótlás pedig intézményi háttér nélkül lehetetlen. A nemzeti egyetemen tanuló magyar hallgatók száma (650) örvendetes tényt jelez: a fiatalok körében igenis komoly igény van a diplomára.

A lehetőségek köre tehát széles, ám ezek közül a nemzeti egyetem – és azon belül a magyar kar – egy kicsit más. Ne feledjük: régiónk legrégebben működő felsőoktatási intézményéről van szó. A magyar filológiai tanszék évtizedekig magát a magyar értelmiségképzést jelentette, viselte a terhet, a felelősséget. A magyar karba való integrációja biztosítja a hagyományok, a tapasztalatok továbbvitelét. A patinát. Azt a magyar szellemiséget, pozitív gondolkodásmódot és hozzáállást, amely engem is megérintett egyetemi éveim idején. Két újabb tanszék is megkapta a lehetőséget. De vele a felelősséget is, amelyet tisztességgel és becsülettel kell viselnie. Ha az említett tulajdonságok ezekre is jellemzőek lesznek, biztosak lehetünk abban, hogy egy szép és sikeres történet folytatódik.

Tóth Viktor