Idén márciusban huszonhat százalékra szökött fel a hazai infláció, a fogyasztói árszint az elmúlt hónapokban sem csökkent, legfeljebb stagnált. Bár a drágulás a világ más térségeiben is megfigyelhető, itthon ennek üteme szélsőségesen magas az idén, mintegy kétszerese annak, amit a szomszédos országokban mérnek. Szakvélemények szerint az Ukrán Nemzeti Bank intézkedései nemhogy fékeznék, egyenesen serkentik az infláció ütemét.

Az árak akkor kezdtek elszabadulni, amikor Julija Timosenko tavaly decemberben visszatért a kormány élére. Rossz nyelvek szerint a politikus azért okolható a pénz gyors értékvesztéséért, mert populista módon növelte a szociális kiadásokat. Más elemzők szerint mindez téves megállapítás, mert a kormány még a múlt év vége előtt szigorította a költségvetési fegyelmet. A kormányfő is jó munkát végzett fiskális fronton. Az állam pénzügyei viszonylag jó állapotban vannak, a GDP-hez viszonyított államadósság tizenegy százalékon áll, miközben az Ukrán Nemzeti Bank szerint a valutatartalékok gyorsan növekednek, már elérték a harminchárommilliárd dolláros szintet.

A hazai infláció döntő oka, vélekednek pénzügyi körökben, hogy a nemzeti valuta továbbra is a dollárhoz kötött. Márpedig ha az amerikai valuta értéke esik, akkor Ukrajna közvetlenül importálja az inflációt. A dollár tavaly tizenkét százalékkal gyengült az euróhoz képest, s köztudott, a külkereskedelemben az Európai Unió egységes valutája jóval nagyobb súllyal bír.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) már jó ideje figyelmezteti az ukrán kormányt, hogy a dollárhoz kötött valuta pénzügyi válságot okozhat. Az IMF többször sürgette Ukrajnát, hogy szabadítsa fel a hrivnya árfolyamát, a nemzeti bank azonban ellenállt ennek a követelésnek, így Ukrajna az utolsó és egyetlen olyan ország a térségben, amely valutáját a dollárhoz köti. Az ukrán mamutvállalatok vezetői természetesen dicsérik a jegybankot, mert alacsony szinten tartja valutája árfolyamát. Azt hiszik, hogy az ország gazdasága ettől lesz versenyképes, pedig mint az eddigi történések igazolják, ez a nézet téves.

Elkerüli a figyelmüket, hogy a jegybank csak a nominális felértékelődést tudja megakadályozni, a tényleges költségek alakulását azonban a reálfelértékelődés határozza meg, ez pedig az árfolyam-változás és az infláció összegezéseként adódik.

A szoros dollárkapcsolat emellett arra is rákényszerítette a nemzeti bankot, hogy liberálisabb monetáris politikát folytasson. Az irányadó kamat jelenleg tizenhat százalékon áll, ez pontosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a márciusi inflációs ráta, ami azt jelenti, hogy Ukrajnában tízszázalékos negatív reálkamat érvényesül. Emiatt a pénzellátás robbanásszerűen megnövekedett, amelynek egyenes következménye, hogy a drágulás üteme akár harminc százalék fölé is kúszhat az idén.

Az ország vezető pénzintézetének irányítói egyre inkább érzik, ideje lenne hatékonyan fellépni az infláció ellen, a hrivnya dollárhoz kapcsoltságának fenntartása azonban megköti a kezüket, mert hátráltatja a kamatok megfelelő mértékű emelését. Ezért inkább a kötelező tartalékráta-előírásokat szigorítják. Ez viszont belföldi hitelgondokhoz vezet, ami – az amúgy is súlyos nemzetközi pénzügyi válság közepette – várhatóan likviditási problémákat okoz több közepes méretű hazai banknál, egy részüket akár csődbe juttathatja.

Adódik a kérdés, miért ragaszkodik az Ukrán Nemzeti Bank a mostani, káros monetáris árfolyamszinthez. Nemzetközi szakvélemények szerint a döntő okok alighanem a belpolitikai csatározásokban keresendők. Köztudott, hogy a jegybank az államelnöknek alárendelt, aki ugyan maga nevezte ki kormányfőnek Julija Timosenkót, mostanság azonban jobban érdekelt abban, hogy ártson neki, semmint az inflációt fékezze.

Hazai és külföldi elemzők egyöntetű véleménye: a zavarok mára olyan mértéket öltöttek, hogy a jegybanknak elkerülhetetlenül fel kell szabadítania a hrivnya árfolyamát, ezzel azonban nagy valószínűséggel már elkésett. Az intézmény – az eddig soha nem tapasztalt súlyos infláció dacára – még mindig csak apróbb lépésekben szeretne haladni, mert nem érzékeli a válság súlyosságát.

Viszont az is igaz, hogy amennyiben a nemzeti bank hagyná lebegni a hrivnya árfolyamát, akkor a lakosság milliárdszámra váltaná át "zsebben lapuló" dollárjait nemzeti valutára, alaposan felhajtva az utóbbi jegyzését. Mindez nyomban leszorítaná az inflációt, a jegybank pedig magasabb kamatokkal tudná fékezni a pénzellátást.

A pénzmozgások elhivatott kutatói esküsznek rá, hogy a pénzügyi válságok általában jóval később kezdődnek, de annál gyorsabban mélyülnek el, mint azt bárki is várná. Emlékeztetőül: miniszterelnökként Viktor Juscsenko 2000 elején egyszer már megmentette Ukrajnát a pénzügyi csődtől. Szakvélemények szerint azonban ez alkalommal sem lenne szabad az ország amúgy is igen alacsonyan szárnyaló jólétét feláldoznia a politikai ambícióiért.

Nigriny Szabolcs