A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A rovat vendége ezúttal Mikulyák László, a técsői Szent István Karitas Alapítvány igazgatója.

– Mi a tanult szakmája?

– Erdészmérnök vagyok. Viszont soha nem dolgoztam a szakmámban. Először a técsői Zenit gyárban kerestem a kenyerem, aztán hat évig főmérnöke, majd másfél évig vezetője voltam a városi kommunális vállalatnak. De mivel nem léptem be a pártba, nem sokáig lehettem vezető beosztásomban. Ezután két évig a técsői szakközépiskola igazgatóhelyetteseként tevékenykedtem.

– Hogyan került kapcsolatba a jótékonysági szervezettel?

– Akkoriban a mostani római katolikus püspök, Majnek Antal volt nálunk a plébános. Felkérésére először a helyi egyháztanács tagja, majd elnöke lettem és vagyok mindmáig. Tíz évvel ezelőtt felkértek, álljak a Karitas élére. A nejem a tanév idején működő ingyenkonyhán segíti a munkámat. Huszonnyolc fekvő betegnek szállítjuk házhoz az ebédet. Nekik ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy meleg ételhez jussanak.

– Az elmondottakból kiderül, életében nagy szerepet játszik a hit.

– Igen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fiamból római katolikus pap lett. Először Ungvárra és Koncházára helyezték, most pedig Rahón teljesít szolgálatot. Rajta kívül van egy lányom is, aki már két aranyos fiúunokával ajándékozott meg.

– Mennyi időt tölt velük?

– Mivel közvetlenül a szomszédunkban laknak, gyakorlatilag mindennap találkozunk. A kisebbik most egyéves, a nagyobbik három és fél.

– A segítségnyújtás a génjeiben volt vagy megtanulta kinyújtani kezét a rászorulók felé?

– Az empátia vagy sajátja valakinek vagy nem. De természetesen menet közben is nagyon sokat tanultam a ferences rendi papjainktól.

– Egy jótékonysági szervezetet nyilván olyanok is felkeresnek, akik nem is szorulnak rá, akik megpróbálnak visszaélni az önök adakozó kedvével. Fel tudja ismerni ezeket?

– Kiskorú védenceink listáját az iskoláktól kapjuk. De mielőtt támogatást nyújtanánk nekik, környezettanulmányt végzünk, hogy valós képet kapjunk az illető körülményeiről. Az egyedülálló és idős emberek többsége pedig már hetven éven felüli, tehát természetes, hogy segítségre szorulnak. Én nagyon sokat foglalkoztam az 1998-as és a 2001-es árvíz idején is a bajba jutottak megsegítésével. Helikopterrel vittük a vizet, a pokrócokat, a száraz élelmet Királymezőre (Uszty-Csorna), Németmokrára (Komszomolszk), Bruszturára (Lopuhovo). Bustyaházán (Bustina) és Kerekhegyen (Okruglaja) nagy pusztítást végzett legutóbb az ár, az emberek ott nagyon nehéz körülmények között tengetik napjaikat, ezért gyakran megfordulok ott. Úgy gondolom, meg tudom ítélni, ki az, aki valóban rászorul a segítségre, és ki az, aki csak a potyát keresi.

– Mennyi idejét köti le ez a munka?

– Gyakorlatilag az egész napomat. Olykor még az éjszakáimat is, mert nemegyszer éjjelente is töröm a fejem egy-egy aktuális teendőn. Ha jó ötletem támad, ilyenkor felírom, hogy reggelre el ne felejtsem. Higgye el, ezt a szerteágazó munkát csak komolyan és minden részletre odafigyelve szabad végezni. Másodállásban nem lehet jótékonykodni.

– Ha mégis akad egy kis szabad ideje, mivel foglalkozik?

– Az unokáimmal. A nagyobbikkal elmegyünk a futballpályára, ott nagyokat sétálunk. Ezenkívül szívesen megnézek egy-egy mérkőzést a tévében. Nagyon szeretem a sportot, évekig fociztam. A Híradót sem igen hagyom ki.

– Melyik emberi tulajdonságtól borsódzik a háta?

– A kétszínűségtől és a hazugságtól.

– Mit értékel a legtöbbre?

– A szeretetet.

– Munkája révén nyilván sok helyen megfordult a világban.

– Az egyháznak köszönhetően eljutottam Ausztriába, Franciaországba, Olaszországba, Németországba, Magyarországra.

– Sok embert mondhat a barátjának?

– Fiatalabb koromban több volt. De sok emberben csalódtam. Ma már inkább a családommal osztom meg az örömeimet és a bánataimat.

– Optimista vagy megesik, hogy olykor elveszti a hitét?

– Egy keresztény embernek nem szabad elkeserednie...

Magyar Tímea

Kedvencek:

Étel: húsleves, sajtos makaróni

Ital: sör

Állat: kutya

Növény: vörös szegfű

Zene: régi magyar slágerek

Szín: fehér

Olvasmány: sporttörténeti munkák

Erényének tartott tulajdonsága: kiegyensúlyozott

Negatív vonása: szókimondó, ami olykor hátrány