2008. szeptember 18., csütörtök Országos közéleti lap IV. évfolyam, 145-146. (613-614.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Jöttek, láttak, vittek!

Évtizedekig csak filmekből ismertük és az imperialista Nyugat egyik káros "termékének" tartottuk a gyilkosságokat, a bankrablásokat, a bombariadókat. Ma már Ukrajnában, sőt megyénkben sem megy csodaszámba egy-egy hasonló bűncselekmény. A képrablások divatja is "begyűrűzött" hozzánk. Előbb ismert művészek műtermébe, lakásába törtek be és vittek el értékes festményeket. Most már a nagyobb kiállítótermek, sőt vármúzeumok sincsenek biztonságban. Nemrég az ungvári várban járt vagy jártak hívatlan látogatók, és emlékbe magukkal vittek néhány képet. Nem volt nehéz dolguk, hiszen sem riasztó, még csak egy sánta teremőr sem keresztezte az útját a behatoló(k)nak. Egyszerűen jöttek, láttak, vágtak, vittek!

"Na és? Loptak már el köztéri szobrot, síneket, s mindent, ami mozdítható, miért a festmények lennének kivételek?" – kérdezhetik a szkeptikusok. Számomra azért nem ilyen tiszta a "kép", s bizony jó néhány kérdés kavarog azóta is a fejemben. A hírek szerint ugyanis a múzeum ezen része nem volt riasztóval ellátva. Mint kiderült, nem volt pénz a beszerelésére. Ez komoly érv, bár ilyen értékes festmények esetében nem elfogadható. Ám, ha így volt, akkor miért nem őrizték ezt a termet jobban? De honnan tudták mindezt a tolvajok? Ha igaz, akkor a betörő egy turistacsoporttal érkezett, majd elrejtőzött a teremben, és zárás után egyszerűen kivágta a keretből a képeket, majd az ablakon át kötélen távozott. Szerintem még James Bond sem csinálhatta volna lazábban. Talán ha van biztonsági őr, aki ha megakadályozni nem is tudta volna a bűncselekményt, de korábban felfedezi a lopást, és még forró nyomon üldözhették volna az elkövető(ke)t. Így viszont a reggel érkező takarító néni vitte a rossz hírt: néhány kép hiányzik. Egy ablakra szerelt rács sem ártott volna.

Egyszóval sok itt a kérdőjel. Számomra nem világos, hol értékesíthetik a közismert festményeket. Mert míg mondjuk a fémtolvajok szinte minden utcasarkon találnak átvevőt, addig egy Boksay- vagy Erdélyi-festményt nem lehet csak úgy elpasszolni. Vajon hazai vagy külföldi megrendelésre dolgoztak? Az utóbbi esetben hogyan viszik ki az országból? Vagy az államhatár sem akadály? Erre már gondolni sem merek...

S hogy mi lesz a rablóval vagy rablókkal? Ahogy a mi bűnüldözőinket ismerem, tovább élnek majd, mint Marci Hevesen vagy valahol a nagyvilágban.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2008 Kárpáti Igaz Szó