Igen kérem. Már nemcsak a zöld-, a vad-, a bevásárló, a nosztalgia-, hanem a fogturizmus is dívik.

Ne tessék megijedni, nincs benne semmi pornográf. Nem a fog(dos) igéről, hanem rágószervjavítás okából történő utazással egybekötött mazochizmusról van szó.

Azt mondja a rádió, hogy már nem csupán Ausztriából, hanem Olaszországból és Angliából is járnak magukat fogorvosok által kínoztatni Magyarországra. Gyanítom, nem a magyar amalgám feledhetetlen íze vonzza őket, hanem – hogy stílszerű legyek – a Lajtán innen nem kell a fájós fogukhoz verni a garast. Állítólag a kezelés a Dunánál negyedébe kerül, mint a Pó völgyében.

Ezek után, mit tetszik gondolni, hol fúratja-faragtatja fogát némelyik magyar állampolgár?

Hát persze hogy Kárpátalján!

Nem vagyok tisztában a budapesti vagy soproni árakkal. Az Ung-partiakkal sajnos igen, s gyanítom, a Vérkénél, a Borzsánál is hasonlóak a tarifák. Mit mondjak, hogy a fogtündér kikezeljen egy fogat és hozzon egy újat, az bizony nem két hrivnyába kerül. Még csak nem is húszba...

Tehát, ha osztok-szorzok, összevetem, hogy a pestinek megéri ide utazni, a rómainak pedig Sopronba, akkor kezdem sajnálni a szegény, fogfájós csizmalakókat. Hisz, kisebb vagyont hordoznak a szájukban (már, ha otthon kezeltetik magukat).

Egyébként az olaszok állítólag azt bizonygatták, hogy a magyarországi kezelés semmivel sem rosszabb az otthoninál. Budapesti ismerősöm szerint pedig az itteni fogorvoslás színvonala van olyan jó, mint az ottani. Tehát, minden logika szerint Kárpátalján, legalábbis a fogtechnikában, elértük az olasz szintet. Ha ez néhány más területen is megtörténne, lehet, hogy a kellemeset a kellemetlennel összekötve mi a Colosseum mellett tátanánk a szánkat.

Gyanítom, ez azért odébb van, s addig még sok víz lefolyik a Pón is, a Tiszán is.

Persze az sem lenne utolsó, ha Leonardo da Vinci földijei ide ruccannának egy kis fogpótlásra. Az árkülönbség miatt talán még jobban megérné. Persze lehet, annyit kell majd várakozniuk visszafelé a csapi Tisza-hídon, hogy közben a reparált foguk is kihullik. Oda se neki, menjenek Asztélynak.

Horváth Sándor