Juscsenko, Timosenko és Janukovics viadalát, s ezzel párhuzamosan a jelenlegi ukrajnai belpolitikai állapotokat sokan hasonlítják a csukáról, a hattyúról és a rákról szóló népmeséhez. Amelyikben, mint tudjuk, e három balga állat próbál elhúzni egy szekeret, de nem jutnak sehová, mert mindhárman más és más irányba akarnak haladni. Szerintem azonban sokkal inkább tükrözi a mostani viszonyokat, ha egy nagyon különleges pályán zajló nem kevésbé sajátságos focimeccsként képzeljük el azt, ami körülöttünk zajlik.

E pálya háromszög alakú, s a kapuk a szögeknél találhatóak. Három csapat játszik egymás ellen. Az egyik narancssárga, a másik kék, a harmadik pedig fehér mezben. Bármelyik csapat legfontosabb feladata, hogy gólt küldjön a másik kettő hálójába, s természetesen, hogy az ő hálója lehetőleg minél kevesebb alkalommal rezdüljön meg. Mindegyik csapat összefog bármelyik másikkal a harmadik ellen, s szükség esetén bármikor hátat is fordítanak egymásnak. Ha például elhúz a narancssárga csapat, akkor a kékek és a fehérek ellene összpontosítanak, amikor viszont a fehér ugrik meg, akkor már a narancssárgák fognak össze a kékekkel. Amennyiben a kékek zászlaja áll győzelemre, akkor természetszerűleg a narancssárgák és a fehérek válnak szövetségesekké.

Kezdetben még unikumnak számíthat egy ilyen mérkőzés a nézőközönség számára, s szíve szerint még szurkol is hol a narancssárgáknak, hol a kékeknek, hol a fehéreknek. Nemsokára azonban dögunalmassá válik mindez, hiszen egy ilyen meccsen nincsenek, nem is lehetnek győztesek. A nem titkolt folyamatos bundázás miatt pedig hiányzik a nemes vetélkedés látszata is. S a lelátókon ülők, akik nem kapják meg pénzükért (adójukért, voksukért stb.) azt, amire számítanak, előbb-utóbb azt mondják: elég volt! Tessék újra téglalaposítani a háromszöget, s a partvonalon kívül sorára várva lehet több, de a pályán egy időben csak két csapat legyen. És győzzön közülük mindig a jobbik.

Ukrajnában csak a bizonytalanság biztos ugyan, de ma úgy látszik, Juscsenko és csapata az, amelyik a nézőközönségtől – a választópolgároktól – leginkább számíthat a piros lapra. Népszerűsége alatta van még a Kucsma legrosszabb mutatóinak is. Olvastam olyan véleményt, mely az elnök ténykedését Brezsnyevéhez hasonlította, regnálása időszakát a pangás éveihez. Kapcsolata Moszkvával enyhén szólva is rossz. Az EU és az USA ugyan küld néhány hangzatos üzenetet, de jól tudjuk: a Nyugat könnyen lecseréli a favoritjait, ha érdeke úgy kívánja. Ukrajna esetében például elfogadható számára Timosenko partnersége is. A miniszterelnök ráadásul nem csupán szavazóbázisát bővítette látványosan, de Moszkvával is igyekszik jó viszonyt ápolni. Keletre Janukovics is számíthat, s ha csapata győzne, a Nyugat sem vetné el az együttműködést vele. A felmérések pedig bizonyítják, még mindig ő az egyik, ha nem a legnépszerűbb politikus.

A háromszögű politikai játéktér téglalaposítása látványosan elkezdődött. A végeredmény azonban – elvégre Ukrajnáról van szó – enyhén szólva is háromesélyes. Vagy sikerül végre egészségesen megosztani a hatalmat, vagy néhány évig még tovább játsszák a háromkapus ukrán csodafocit, vagy csapatok tömege özönli el a pályát, alakítgatja azt ötszögűre, hatszögűre, ki tudja, hány szögűre. A második és harmadik változat esetében a közönségnek, az állampolgárnak nem marad más hátra, mint vagy tovább nézi a már-már kiismerhetetlen mérkőzést, vagy más pálya, más csapatok után néz, vagy dühében szétveri a lelátót, nekimegy a rendőrkordonnak, és a viccbeli erdészként az összes játékost elzavarja a jó fenébe.

Fedák Anita