Életemben először vettem részt egy középkori várban lovagi játékokon. No nem Kárpátalján, bár itt is megrendezhették volna. Barátaimmal egy kellemes hétvégét tölthettem a Tapolcai Napokon és Borhéten, melynek keretében ellátogattunk a szomszédos sümegi vár romjaihoz. Mintha a huszti vár környékén járnék, villant át az agyamon. A több száz éves romok, a vadregényes táj mindössze abban tért el a Kölcsey által is versben megénekelt huszti erődítménytől, hogy ott kereskedőkkel és vendéglátóegységekkel volt tele a várdomb alja. Még arra is odafigyeltek a bérlők, hogy a pincékben lévő kínzókamrákba is be lehessen tekinteni és a mesterségesen visszaállított tornyokban ott szomorkodjon egy szépséges sümegi várkisasszony.

A lovagi játékokat naponta háromszor adják elő az egyik helyi gimnázium drámapedagógiai osztályának diákjai, tudtuk meg idegenvezetőnktől. Fiatal és tehetséges gyerekek, nagy lelkesedéssel játszanak a turistáknak. Van, aki többször is visszatér megtekinteni őket. De talán azért olyan sikeresek, mert a külföldi vendégek maguk is részesei lehetnek ennek a játékos tornának: kipróbálhatják magukat buzogányvetésben, dárdahajításban és kardforgatásban. Szóval ott minden a vendégekért van.

Míg ezeket a sorokat írom, közben eszembe jut egy másik várlátogatásom Erdélyben, Brassóban. Vlad Depes, alias Drakula várában tett kirándulásom után élményként maradt meg bennem, hogy milyen jól menedzselik azt a talán a vámpír által soha nem is lakott építményt, amely turisták ezreit vonzza. Annyi drakulás pólót, érmét, kitűzőt, kulcstartót és bögrét nem is láttam másutt. Az ott járó turista pedig veszi mint a cukrot: viszi haza emlékként.

Többször jártam a munkácsi és ungvári várban, kirándultam a huszti és szerednyei várromhoz, sétáltam a Schönborn-kastély parkjában is. Zrínyi Ilona sasfészkében, a Bercsényiek egykori otthonában még találkoztam kiránduló csoportokkal, de a többiben csak elvétve fordulnak meg a turisták. Pedig nálunk is lenne mit megnézni. Az ungvári várban például, mint egyik korábbi cikkemben már beszámoltam róla, európai hírű fegyverkiállítás tekinthető meg. Miért nem lehetne ezek igénybevételével egy középkori királydrámát bemutatni vagy egy lovagi tornát szervezni. Annál is inkább, hogy tudomásom szerint a múzeumnak is helyt adó ungi várban eredeti, reneszánsz korabeli ruhák is vannak.

Miért van az, hogy mindig a pénzhiányra panaszkodnak a múzeumigazgatók, hogy Kijev nem teljesíti a műemlékvédelmi programra szánt összegek átutalását, hogy azért nem jönnek hozzánk a turisták, mert alig van mit nekik megmutatni. Hát akkor, kedves illetékesek, tessék elmenni külföldre és megtanulni, hogyan kell a "semmit" is eladni, és ezzel bevételhez jutni. Várkastélyainkban csak akadt valahol egy kísértet, egy vámpír vagy egy szerelmi bánattól epekedő lovag. Ha meg nem, hát találjuk ki őket. A legendák is így születtek.

Biztos vagyok benne, hogy kreatív ötlettel, összedugva a fejüket néhány vállalkozó szellemű kereskedővel és népi kézművessel a várak felügyelői sokkal több pénzt juttatnának a kasszába, mint a szakminisztériumtól kikuncsorgott nehézkes állami támogatásból...

Fedák Anita