A rovat mai vendége Makkai-Didó Éva, az Ungvári Városi Gyermekpoliklinika módszerésze, gyógytornász, a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Társaságának tagja.

– Beregszászban indult a pályafutása.

– Valóban, hisz ott születtem. A Kossuth Lajos középiskola elvégzése után a Beregszászi Egészségügyi Szakiskolában szereztem képesítést. Tanulmányaim befejeztével a 60-as évek közepén a járási kórház poliomielit osztályára kerültem. Akkoriban Kárpátalján, sőt Ukrajna-szerte járványszerűen szedte áldozatait a gyermekparalízis. Nagyon sok szövődményt okozott, az osztályon számtalan gyermeket kezeltek emiatt. E testileg, lelkileg sérült emberkék határozták meg további tevékenységemet a medicinában.

– A manuális terápia igen kényes és pontos ismereteket igénylő tudomány.

– Bizony, elegendő egy rossz mozdulat és a kis páciens maradandó sérülést szenvedhet. Én nagyon jó iskolát kaptam dr. Mileckij Viktor osztályvezető orvostól, aki mellett számos ortopéd műtétnél segédkeztem. A viziteken mindennap be kellett számolnom neki arról, a páciens melyik izma vagy idegszála milyen gyógyulási stádiumban van, hány fokot javult. Időközben elvégeztem a Leningrádi Rehabilitációs Főiskola tanfolyamait is, melynek hasznos tanait a mai napig alkalmazom munkám során.

– Meg tudja saccolni, eddig hány gyereket állított talpra?

– Sosem számoltam, de több ezret. Én a gyerekek szeretete nélkül már nem tudnék meglenni. Sokszor évek múltán is felkeresnek, mondván, "csak erre jártunk és benéztünk megnézni, hogy tetszik lenni." Rengeteg rajzot, fényképet kaptam kis pácienseimtől.

– A sérült apróságok nyilván jóval érzékenyebbek egészséges társaiknál.

– Van úgy, hogy már születésének első napjaiban hozzám irányítja a problémás újszülöttet az ideggyógyász. Ugyanis minél korábban avatkozunk be a pici fejlődésébe, annál többet tehetünk érte. Amikor velük foglalkozom, átveszem az ő ritmusukat, azonosulok lelkiállapotukkal, teljesen rájuk hangolódom, hogy minél jobban megértsük egymást. A nagyobbak nagyon ragaszkodóak és szófogadók, a kisebbeknél a szülők tanítására kell nagyob hangsúlyt fektetni. Mert ha ők nem tartják be az ajánlásaimat, az a kis idő, amit a pici velem tölt, túl kevés a sikeres terápiához. A gyógyulás érdekében egy hullámhosszra kell kerülnünk a babával és a mamával egyaránt, ami általában sikerül is.

– Ebben bizonyára sokat segít empátiakészsége is. Valahányszor látom, mindig mosolyog és nyugalmat sugároz.

– Soha nem terhelek senkit a problémáimmal. A gyerekek pláne nem láthatnak rossz kedvűnek, mert mindjárt sírni kezdenek. De természetemnél fogva optimista vagyok. Ez talán édesanyámmal való kiegyensúlyozott kapcsolatomból – édesapámat sajnos nagyon korán elvesztettem, ő is a háromnapos malenykij robot áldozata lett – és boldog házasságomból fakad.

– A külsejére is sokat ad. Fontos önnek a divat?

– Édesanyám mindig tipp-topp volt, tőle tanultam, hogy egy nőnek legyen rendezett a frizurája és legyen csinos. A divatot viszont nem figyelem, kialakult stílusom van.

– Gyerekeit is sikerült beoltani a medicina szeretetével?

– A lányomat és a nagyobbik unokámat. Kitti gasztroenterológus lett. Az unokám pedig, aki egyébként nagyon sikeres teniszező, szintén rehabilitológus lesz, most harmadéves az egyetemen. Andris fiam viszont ügyvéd. Az ő kisfia hároméves, most ment óvodába. Hogy milyen szakmát választ majd, azt még nem tudni. Csak azt sajnálom, hogy egyikük sem él velünk. Megértem, hogy a fiatalok külön szeretnének élni, de közben vérzik a szívem...

– Mióta lakik a család Ungváron?

– 1976-ban költöztünk a megyeszékhelyre, a férjem miatt. A megyei agráripari komplexum elnökeként munkája Ungvárhoz kötötte. Miután három évig ingázott, úgy döntöttünk, jön az egész család. Az az időszak volt a legboldogabb az életemben, hisz együtt voltunk valamennyien.

– A művészetek közül melyik műfaj áll közel Önhöz?

– A festészet. Nagy kedvencem Munkácsy Mihály. A legnagyobb hatással viszont a Feszty-körkép volt rám.

– Netán jómaga is megpróbálkozott az ecsetkezeléssel?

– Fiatalkoromban portrékat festettem, de ma már nem jut rá időm. Nagyon szeretek viszont zongorázni, társaságban mindig elvárják, hogy odaüljek a billentyűkhöz.

– Van kedvenc mondása?

– Azt szoktam mondani, elsősorban a gyerekeimnek, hogy ne váltsd magad aprópénzre.

– Ha föld körüli útra indulna, mit vinne magával?

– Fényképezőgépet biztosan. Talán a lányomat, mert ő imád utazni. És néhány gyereket, hogy ott se hiányozzanak... Nem is tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer nyugdíjba megyek. Nekem a munkám az éltető erőm. Persze, ezt a családom is segíti – erős kis "csapat" a miénk!

Magyar Tímea

Kedvencek:

Étel: főtt hús különféle szószokkal

Ital: vermut

Állat: kutya, ló

Növény: lila orgona

Szín: világoszöld

Zöldség: sütőtök, vajpaszuly

Gyümölcs: őszibarack

Napszak: délelőtt

Erényének tartott tulajdonsága: jóhiszemű

Negatív vonása: befolyásolható