Újságíróként nemrégiben nekem is ott kellett volna tapsikálnom egy "sikertörténetnek" titulált kezdeményezés megvalósulásánál: a legújabb, családi típusú ugocsai gyermekotthon átadásánál. A nagy hangon, zseniális protokollfogásokkal – nem más, mint az államfő leánya vágta át a szalagot – megtűzdelt fogadáson azonban valahogy nem akaródzott összeütni a tenyeremet. Miközben ugyanis annak kellett volna örülnöm, hogy a Rinat Ahmetov nevével fémjelzett üzleti világ és a szociális szféra milyen nagyszerűen egymásra talált, elkezdtem osztani-szorozni, és eszembe jutott, hogy a legújabb ukrán családtámogatási politika – melyről a saját kalapjába kapaszkodó vízben fuldokló jut az ember eszébe – mára szemmel láthatóan kezdi meghozni első keserűnek ígérkező gyümölcseit.

Hogy mire gondolok?

Nos, csak arra, hogy amióta néhány ezer hrivnyáért megéri gyereket vállalni, én bizony – Isten bocsássa meg, ha rosszul ítélek – jól szituált, középkategóriás gépkocsin közlekedő, divatosan öltözködő kismamából nem láttam többet, mint mondjuk két éve. Áldott (vagy inkább áldatlan) állapotát koldulásra feljogosítónak gondoló, alkoholtól bűzlő, toprongyos, a munkát szemmel láthatóan nagy ívben kerülő, orvosi kezelésre szoruló némberből viszont annál bőségesebb a felhozatal. Azt, hogy az ilyen "anyuka" mire fogja költeni a családtámogatási segélyeket, nem tudom. Az viszont sejthető, hogy kedves csemetéje valószínűleg továbbviszi a családi hagyományokat és a koldulás tisztes hivatását űzi majd. Nem kell Nostradamusnak lenni hozzá, hogy megsejtsük: vagy szipus emberroncs lesz a gyerekből, vagy bebocsátást nyer valamelyik, a fent ecsetelthez hasonló extra gyermekintézménybe, ahol kap egy esélyt a normális életre.

A társadalomnak mindenképpen sokba, nagyon sokba kerülnek majd ezek az emberpalánták. Olyan sokba, hogy egyre inkább igazat adok közgazdász ismerősömnek, aki előszeretettel szokta hangoztatni több évtizedes szakmai tapasztalatának egyik nagy igazságát, mely szerint a pénz túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra bízzuk.

Matúz István