Akár optimisták is lehetnének gabonatermesztőink, hiszen a legtöbb élelmiszerhez hasonlóan idén a gabonaárak is emelkedtek, ráadásul nagyobb termésre számítottak, mint az elmúlt évben. Csak arra nem gondoltak, hogy az időjárás a szó szoros értelmében megöli a reményeket. Márpedig ezen a nyáron nagyon sok kárpátaljai búzamezőn ez történt. A viharos szél és a folyamatos esőzések ledöntötték a lábukról a kalászokat, s velük együtt a gazdákat is.

Ma még az ágazat megyei szakemberei sem látják tisztán a helyzetet. Jó-e az, ha a kenyérnek szánt gabonából takarmány lesz és ennek következtében táplálóbb moslékban pancsolhat az állatállomány, vagy éppen emiatt lesz még drágább mindennapi kenyerünk?

Való igaz, hogy a termelőket határozottan elkeserítették az elmúlt hetek heves esőzései, amelyek minden bizonnyal a mennyiség csökkenéséhez és minőségromláshoz vezettek. A malmokban, a hírek szerint, már ellenőrizgetnek, hogy ki mennyi kenyérgabonát tett el "szebb napokra", míg az állami és magánpékségeket a búzaárak helyett inkább az idén még várható további energiadrágulás, illetve a kötelező munkabér-emelés többletterhei foglalkoztatják.

Ne feledkezzünk meg a gabonakereskedők szempontjairól sem. Ők mindenekelőtt az erős hrivnya miatt aggódnak, mivel az megnehezítheti a kivitelt, főleg akkor, ha az árut távolabbi piacokra kell szállítaniuk, mert ilyen esetben a fuvarozási pluszköltségeket is az ő zsebük bánja.

Az általános bizonytalanság közepette most leginkább arra lehet számítani, hogy a búzaárak mégiscsak visszarendeződnek az elmúlt év második felének szintjére, annak ellenére, hogy az idei termés iránti hazai és nemzetközi kereslet továbbra is élénk marad. Az árcsökkenést nálunk talán csak az válthatja ki, ha az országos és a számunkra többé-kevésbé mércének számító kelet-közép-európai piacon, amely nagymértékben és közvetlenül befolyásolja az értékesítési árat, az elmúlt évinél is jobb lesz a búzatermés. S valljuk be őszintén, erre van is némi esély, legalábbis ez derül ki az érintettek egy-egy elejtett félmondatából.

Ezek a tények. Ám ma már az is észrevehető, hogy a vészharangot kongatók mintha "kifáradtak" volna, és egyre halkabban riogatnak, ami óhatatlanul is kedvező jel és akár biztatónak is tekinthető. Fogyasztóként is megnyugodhatunk némiképp, hiszen a tavaszi ársokkot mára "megemésztettük". Az alap- és nyersanyagdrágulás, inflációgerjesztő tényezőként, beépült a fogyasztói árakba. Bár ez a vékony pénztárcájú embert kevésbé vigasztalja.

Nigriny Szabolcs