Egy most készült kimutatás szerint az elmúlt harminc év során a földcsuszamlások szempontjából veszedelmes zónák száma az ötszörösére nőtt, s mára gyakorlatilag a fél országra veszélyt jelentenek. S ebben elsősorban mi, emberek vagyunk a felelősek, pontosabban meggondolatlanok. Hogy a Técsői, Rahói, Ökörmezői járásban minden egyes jelentősebb esőzés után hegyomlás tartja fel a főútvonalakon közlekedőket, abban a rablógazdálkodás, a fák tervszerűtlen kivágása, a lejtők helytelen megművelése a ludas. A hegycsuszamlások, beomlások nyolcvan százaléka a helytelen építkezési technológiák, a hibás homok- és agyagbányászat rovására írható.

1988 óta az országban 240 jelentősebb kárt okozó időjárási anomáliát rögzítettek. A Kárpátok és a Krím az esőzésektől, évente legalább 80 napon a ködtől, Poltava és Csernyivci megye a jégveréstől, a sztyeppés zóna a kibírhatatlan hőségtől, aszálytól, nemritkán porvihartól szenved. Gyakori, ám kellemetlen vendég az orkán, elsősorban a tengerparti Krímen, a Kárpátokban és Donbászon az erős szél.

Az időjárási körülmények függvényében évente kb. három és fél ezer erdőtűz pusztít, melyekben ötezer hektár erdő válik hamuvá. Ebből a szempontból az északi és a keleti országrész a legveszélyeztetettebb.

No és a víz, melyből nekünk, kárpátaljaiaknak jócskán kijutott. Nem véletlenül. Az árhullámok a Tisza, Deszna, Pripjaty, Prut, Keleti-Bug mentén élőket sújtják leggyakrabban. De a veszélytelennek tűnő hegyi folyók is pillanatok alatt ki tudnak lépni medrükből. A hegyi áradások harminc kárpátaljai, krími, csernyivci, lembergi városra jelentenek folyamatosan veszélyt.

S amint a legutóbbi árvízi statisztika tanúsítja, Ukrajna teljesen felkészületlenül áll az anomáliákkal szemben. A katasztrófa-elhárítási minisztérium július végi adatai a következők: 767 helység került víz alá, 553 közúti és 728 gyaloghíd megrongálódott, 660 km közút elmosva, 349 város és falu villany nélkül maradt. És ami a legszomorúbb, harminc ember életét vesztette.

A legbosszantóbb, hogy a mostanihoz hasonló tragédiák elkerülhetőek lennének. De mintha a természeti anomáliák visszafelé is hatnának. Hisz már az 1998-as nagy árvíz után átfogó árvízvédelmi terv készült. Meg is kezdték a munkálatokat, tisztították a medreket, épültek a töltések... Aztán valahogy elfogyott a pénz, foghíjas maradt a töltés, nem készültek el a vízgyűjtők...

Most is tele ígéretekkel a padlás. Öt-, tizenöt- és ötvenezer hrivnyás segélyekkel biztat a Miniszteri Kabinet. De kérdem én, mire elég ez annak, aki földönfutóvá lett? 165 milliót különítettek el a közutak rendbetételére, a mezőgazdasági károk kompenzálására. De ebből vajon mennyi kerül valójában felhasználásra és mennyi tűnik el útközben a korrupt csinovnyikok zsebében? Borúlátásomat igazolja, hogy a Rahói járásban csak idén tavasszal állították helyre a nyolc évvel ezelőtt elmosott utakat.

Szóval, az anomáliákat talán először az emberek fejében kellene megszüntetni.

Magyar Tímea