Minden szülő az övénél jobb és könnyebb sorsot szán gyermekének. Igyekszik elhárítani az akadályokat az útjából. Sok magyar szülő gondolja úgy, hogy gyerekei az anyanyelven szerzett középiskolai végzettséggel nem tudnak majd boldogulni az életben.

Ám számos, karriert befutott kárpátaljai magyar példája igazolja: alaptalan a félelmük. Vass Tibor, a Kijevi Lavra Barlangkolostor főigazgató-helyettese hasonlóképpen vélekedik minderről.

– Az első öt osztályt magyar iskolában végeztem, majd a sors, pontosabban a szülői akarat, úgy hozta, hogy orosz nyelven tanultam tovább. Utólag nagyon sajnálom, mert számomra éppen abból adódtak nehézségek, hogy nem anyanyelven végeztem el a középiskolát. Az ember jövője szempontjából nagyon fontos, hogy a tudását anyanyelven szerezze meg, s itt nemcsak a magyar nyelvre gondolok. Ha nem így történik, abból a későbbiekben csak hátránya származhat, amit a saját bőrömön tapasztaltam. Nagy erőfeszítésembe telt, hogy behozzam a lemaradásomat.

– Idegen nyelvű közegben él, ám a magyar nyelvtudása nem kopott meg. Hogyan tudta és miért tartotta fontosnak, hogy megőrizze, hiszen Kijevben nem igazán gyakorolhatja, és nincs is rá szüksége.

– Nem tudom megmagyarázni. Ez valahol talán nagyon mélyen, a génekben van bekódolva. Viszont most, harminc–harmincöt év távlatából visszatekintve nagyon örülök annak, hogy sikerült. Fontos, hogy a nyelvet naponta, minden szinten gyakoroljuk. Ehhez persze akarat is kell. Természetesen ez itt, a fővárosban sokkal nehezebb, mint Kárpátalján. Ám nem lehetetlen.

– Két gyerekének már nem volt lehetősége magyar nyelven tanulni. Ennek ellenére mindkettő kiválóan beszéli a nyelvet. Milyen szerepe volt ebben az édesapának?

– Az egyik ukrán, a másik orosz iskolába járt. Mivel azonban számomra fontos volt a magyar nyelv, úgy neveltem őket, hogy nekik is az legyen. Első perctől csak magyarul szóltam hozzájuk, s ez mind a mai napig így van. A lányom, Krisztina és a fiam, Zoltán ír, olvas és szépen beszél magyarul. A lányom egy ideig Budapesten tanult, most Kijevben egyetemista. Érdekes módon alakult a nyelvhasználat a családon belül. Mi hárman magyarul kommunikálunk. A feleségem ukrán nemzetiségű, de az orosz a társalgási nyelv közöttünk. Ám ha mind a négyen együtt vagyunk, akkor is gyakran váltunk oroszról magyarra. Ez már megszokott dolog, és semmi problémát nem okoz.

– Ezek szerint nem az ukrán nyelvtudás a karrier, a fényes jövő záloga?

– Szerintem nem feltétlenül. Azoknak a szülőknek, akik most adják első osztályba a gyerekeiket, ezzel tisztában kell lenniük. Nagyon fontos az anyanyelven való tanulás. A későbbiekben bármelyik nyelv magas szinten elsajátítható. Ez a gyerek nyelvérzékétől, hozzáállásától függ. Viszont az alaptudást, a szakmai fogalmakat mindenképpen anyanyelven kell megszerezni. Ez semmi mással nem pótolható. Senkinek nem szeretnék tanácsot adni, de jó lenne, ha a szülők figyelembe vennék ezt iskolaválasztáskor. Ne gondolják azt, hogy a gyerek jövőjét kockáztatják azzal, ha magyar nyelven tanul. Elengedhetetlen, hogy előbb az anyanyelvét sajátítsa el tökéletesen, aztán jöhet a többi.

Varga Márta