Kis- és középvállalkozók, illetve üzletemberek tucatjai szerint Kárpátalján a gazdasági szférában nem vagy csak rendkívül nehezen lehet korrupciómentesen érvényesülni. Mindemellett a termelői és értékesítési szektor jelentős részét állami és önkormányzati megrendelések, támogatások tartják el. Ezekből egyenesen következik, hogy az érintetteket régóta irritáló jelenségnek minimum két oldala van. A vállalatvezetők joggal panaszkodnak a működésüket megdrágító gyakorlatra, viszont haszonélvezői, sőt fenntartói ennek a közel másfél évtizede – ha őszinték akarunk lenni, persze sokkal több éve – működő és virágzó rendszernek. A szenvedő fél pedig, mint a legtöbb esetben, természetesen itt is az egyszerű ember.

Vajon hogyan lehet kitörni ebből az ördögi körből, vetik fel sok esetben meglehetősen bátortalanul a témát boncolgatók és azt megnyugtatóan rendezni, megoldani akarók. Harmatgyenge érv, illetve magyarázat, hogy a korrupció nem kárpátaljai és nem ukrán, sőt még csak nem is kelet-európai sajátosság. Elegendő csupán a szabad verseny etalonjának számító Egyesült Államokat példaként említeni, ahol nap mint nap olvashatunk szaftos történeteket többek között éppen az amerikai gazdasági korrupciókról. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy közvetlen környezetünkben is lépten-nyomon találkozunk példákkal arra vonatkozóan, mennyire beépül a megvesztegetés a mindennapi üzleti és nemcsak üzleti gyakorlatba a lebukás kockázata nélkül.

A jelek szerint Ukrajna és azon belül Kárpátalja még csak nagyon kis lépéseket tett és tesz abba az irányba, hogy ebben a témakörben az úgynevezett tisztább országok irányába mozduljon el. Sajnos egyelőre az sem feltételezhető, hogy a jogi környezet szigorítása, a nyilvánosság erősítése véglegesen visszaszoríthatja a korrupciót, hiszen bőven van példa az ellenkezőjére. Ez, az eddigi tapasztalatok szerint, szükséges, de nagyon olybá tűnik, nem elégséges feltétele a változásnak.

Meglátásom szerint a tartós, illetve végleges megoldáshoz a gazdasági szereplők, beleértve a termelőket és értékesítőket egyaránt, magatartási mechanizmusának és főként ösztönző rendszerének is gyökeresen át kell alakulnia. Ehhez pedig kevesebb állami befolyás, sokkal inkább támogatás és sokkal szigorúbb büntetések szükségesek, ami szerencsés esetben talán még a társadalmi gondolkodást is átállíthatja. Kérdés: fűződik-e ehhez elegendő érdek és akarat?

Nigriny Szabolcs