Rovatunk vendége ezúttal Harangozó Miklós festőművész.

– Hogyan kezdett el rajzolni?

– Más tiszta lap híján főként könyvek hátsó lapjaira firkálgattam. Néhány ilyen "általam illusztrált" példány még mind a mai napig megvan.

– A szülők hogyan fogadták, hogy a festészetet választotta hivatásul?

– Édesanyám örült neki, de az édesapám ellenezte, mert mezőgazdasági pályára szánt. Igaz, hogy szerettem rajzolni, de nem gondoltam arra, hogy ez tölti majd be az életemet. A katonaság után kezdett igazából érdekelni a piktorkodás, ám nem sokat tudtam a mesterségről. Majd megismerkedtem egy idős bácsival, aki beavatott a festékek, színek világába. Később olyan mestereim voltak, mint Kutlán István, Koczka András, Soltész István, Glück Gábor.

– Hogyan vélekedtek minderről a barátai?

– Mivel nem értettek hozzá, nem foglalkoztak vele.

– A szomorúság vagy az öröm ad nagyobb ihletet?

– Mindkettőben van valami szép. A festészet nem különösebben kedveli a nagy vigasságot. Egy szomorú arc sokat elárul az ember lelkivilágáról.

– Milyen témákkal foglalkozik leginkább?

– Az utóbbi időben jobban elgondolkodtatnak az arcok, alakok. Míg készül, mondjuk egy idős férfi portréja, addig gondolatban édesapámmal beszélgetek. Ha asszonyt festek, édesanyám áll előttem... Magam előtt látom az alakjukat, mozdulataikat.

– Rendelésre is készített képeket?

– Igen, mert a pénz nagy úr, és a családot el kellett tartani.

– Van olyan műve, melytől nem szívesen válna meg?

– Valamennyi képem hozzám nőtt, és mindegyiket sajnálom, amikor elviszik. Az egyik festményemet sokáig nem adtam el, akárhányszor is kérték tőlem. Mikor már a sokadik vevő érdeklődött, mondtam egy számomra akkor irreálisnak tűnő árat. Reméltem, hogy ezzel vége szakad az alkudozásnak. Én voltam a legjobban meglepve, amikor az illető rábólintott és kifizette. Akkor már nem volt mit tennem, odaadtam. Németországba került, az arról készült fotót nézegetve még ma is bánom, hogy odaadtam.

– Szokott nosztalgiázni?

– Jó visszaemlékezni dolgokra. Például amikor kislegényként rám bízták az ökrök bekötését. Mivel féltem, hogy megsebesítenek, a szarvuk alá bújtam, s fel sem mertem emelni a fejem, míg megcsomóztam a kötelet. Sokszor eszembe jutnak a szántások, a szekéren való utazások...

– A gyerekei örökölték a művészi vénát?

– Mind a háromban van egy kis tehetség, de egyikük sem lépett a nyomomba. A hat unokám közül is talán csak egy veszi majd át a stafétát. Ehhez a pályához nagy elhatározás, akarat és tehetség kell. Mert a festészet nemcsak sikerekből áll, sok kudarc is éri az embert.

– Azokat hogyan viseli?

– Nem adom fel. Ha egy munkám nem úgy sikerül, leteszem, majd néhány nap, hét múlva újra előveszem, átgondolom és folytatom. A rossz akaratú, irigységből fakadó negatív kritika sokkal jobban bánt. Sajnos, ilyenben is volt már részem.

– Ezek szerint létezik a festőművészek között is szakmai féltékenység?

– Határozottan állíthatom, hogy igen.

– Meddig bírja ki ecset nélkül?

– Általában mindennap festek. Ha mégis úgy adódik, hogy hosszabb ideig nincs módom rá, akkor a levegőbe rajzolok, és elképzelem, hogy papíron hogyan is nézne ki. Már a véremben van, és míg fel bírom emelni a kezem, le nem teszem az ecsetet.

– Találkozott már Harangozó-hamisítvánnyal?

– Attól függ, mit nevezünk annak. Ha olyan képről van szó, melyet a kezdő csak azért utánzott, mert így gyakorolt és tanult egyben, de nem állította be a sajátjaként, akkor igen.

– A festésen kívül van-e más, amivel szívesen foglalkozik?

– Méhészkedem. Szeretem figyelni a szorgalmas munkájukat. Még a rossz időtől sem riadnak vissza.

– Megcsípték-e már?

– Igen, de nem tudok rájuk haragudni, hiszen csak védekeznek. Igaz, néha csintalankodnak, vagy zavarja őket az időjárás-változás, s akkor is kieresztik a fullánkjukat.

– A festőket gyakran bohém lelkeknek, fura figuráknak tartják...

– A megszállott jelzőt is szokták használni, amivel végső soron egyetértek, hiszen csak úgy lehet valakiből elismert művész, ha erős akarattal rendelkezik, kitartó és céltudatos. Viszont a bohémság nem jellemző rám.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: mindenevő

Ital: bor

Állat: méhek

Gyümölcs: körte

Zene: hegedűmizsika

Virág: rózsa

Negatívnak tartott vonása: túlzott ragaszkodás ahhoz, hogy a dolgai mindig a megszokott helyükön álljanak

Jó tulajdonsága: segítőkészség