Sokszor vádoljuk egymást közönnyel, a mások iránti figyelem, törődés hiányával. Az utcán rosszul lévőhöz a legtöbb járókelő oda sem lép. Azzal hessegeti el megmoccanó lelkiismeretét, hogy biztosan részeg az illető. Hasonló a reakció, ha azt látjuk, hogy valakik verekednek, vagy más huligán dolgot cselekszenek. Nem az én dolgom, legyintünk és szó nélkül megyünk tovább. Legfeljebb méltatlankodunk.

Vagy mégis akkor cselekszünk okosan, ha nem veszünk tudomást mások kirívó viselkedéséről? Az utóbbi idők tragikus történéseinek árnyékában bizony el kell gondolkodni a dolgok felett. Ne szólj szám és nem vernek agyon, hangozhatna a kor szellemében módosított mondás. Mert hát az van, hogy aki ki meri nyitni a száját, rendre meri utasítani a randalírozókat, jobbik esetben megússza néhány keresetlen káromkodással, szitokkal. De az is előfordulhat, hogy a fogait verik ki. Vagy miként a tragikus példák mutatják, agyonverik, leszúrják.

Mi történik a világgal? Miként lehetséges az, hogy tizenéves fiatalok, akiknek dolga a tanulás, akiknek a nagybetűs életre kellene készülni, kezet emelnek a rájuk ejnyebejnyéző felnőttekre. A harmincas éveiben járó sokgyermekes édesapát ebéd közben szúrta le egy suhanc, aki italgőzös fejjel rendetlenkedett az egyik étkezdében. A férfi rászólt, hogy viselkedjen. Az ifjút a rendreutasítás vérig sértette. Büszkeségében alázták meg – mondta a kihallgatáson. Ezért rohant el és vásárolt egy jókora kést és döfte a pengét a hozzá hasonló korú gyerekeket nevelő férfi szívébe.

Öten estek neki annak a fiatalembernek, és verték-rúgták halálra, aki védelmébe vett egy megkínzott állatot. És akkor jön apuci, anyuci, hogy megpróbálja enyhíteni nevelése kudarcát. Bebizonyítani, hogy a gyerek ártatlan, csak megtévedt, -botlott és netalán maga az áldozat hibázott, mert belekötött azzal, hogy rendre utasította.

Hát akkor mi tévők legyünk? Viselkedjünk strucc módjára, vagy vállaljuk a kockázatot? De hát mivé válik ez a világ, ha mindannyian elfordítjuk a fejünket a probléma láttán. Miféle torz lelkületű, állítólag értelmes lények népesítik be majd a földet, ha már senki nem okít, tanít, figyelmeztet?

Balogh Csaba