Napok óta a víz az úr Ukrajna-szerte. Több mint harminc halálos áldozat, milliárdos károk... Több ezren maradtak fedél nélkül...

Nézem a központi tévécsatornák képsorait. Víz, amerre a szem ellát, elkeseredett emberek, összedőlt házak, néhány kimentett bútor és ruhadarab... Sajnos, ismerős képek, hiszen Kárpátalját már kétszer – 1998-ban és 2001-ben – uralta az ár, s most sem úsztuk meg szárazon. A felvételek szerint nálunk jól vizsgázott az árvízjelző berendezés, időben és tervszerűen folyt a kitelepítés, a védekezés, ám még így is jelentős a kár. A szomszédos katasztrófa sújtotta megyéket viszont felkészületlenül érte az árhullám. Mint kiderült, legtöbb helyen nem volt elegendő és használható állapotban lévő szivattyú sem. Az emberek tehetetlenségükben és félelmükben már csak a csodában reménykedhettek. Bevonultak hát a templomokba és imádkoztak...

Szerintem a vízügyi szakemberek és a katasztrófa-elhárítás vezetői is hasonlóan cselekedtek. Nekem ne mondja senki, hogy nem látták időben, milyen vészesen emelkedik a vízszint, s hogy a folyók kiléptek a medrükből. Az elhanyagolt, elavult töltéseken már nem tudtak javítani, de a kitelepítést még időben elkezdhették volna. Mint az egyik károsult panaszolta, ha legalább egy órával előbb szólnak, meg tudták volna menteni a jószágokat, az ingóságuk nagyobb részét. Így viszont milliárdok úsznak majd le a vízzel.

Julija Timosenko miniszterelnök mindenkit megnyugtatott, van pénz a kártalanításra, a gyorssegélyek kifizetésére. Ennek ellenére Ukrajna az ENSZ-hez fordult segítségért. Akkor most van fedezet, vagy lesz, ha adnak? Én azért megkérdezném, hol vannak azok a milliók, melyeket kiutaltak ugyan gátépítésre, de csak egy töredéke érkezett meg és lett felhasználva? Kunyerálás, és sopánkodás helyett a Maybachokon furikázóknak, a több millió dollárt érő házak tulajdonosainak kellene csendben a zsebükbe nyúlniuk, és ez alkalommal kivételesen nem beletenni, hanem kivenni néhány milliót.

Varga Márta