2008. augusztus 2., szombat Országos közéleti lap IV. évfolyam, 119. (587.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...az igazi bölcs nem fitogtatja bölcsességét"

Rovatunkban ma Milcsevics György zenetanárral, a Rahói Információs Iroda vezetőjével beszélgettünk egy kicsit másként.

– Mit kell tudnunk önről?

– Tősgyökeres rahói vagyok. Nyugdíjazásomig tanárként dolgoztam a helyi zeneiskolában, melynek nyolc évig igazgatója is voltam. Két gyerekem van. A fiam, Árpád Luckban él, vállalkozó. A lányom, Júlia Csehországban dolgozik. Három lányunokának örülhetek.

– Egy zenésznek mi a fontosabb, a tehetség vagy a szorgalom?

– Mindkettőre nagy szükség van, mert lehet valaki nagyon tehetséges, ha nincs kitartása, nem gyakorol eleget. Ez hatványozottan igaz az én hangszerem, a hegedű esetében. A világhírű zenészek is naponta több órát gyakorolnak.

– Volt zenész a családban?

– Nem. A szüleim munkásemberek voltak. A pályaválasztásomnak örültek, hiszen abban az időben nagyobb tekintélye volt a zenetanárnak és annak, aki játszott valamilyen hangszeren, mint manapság.

– Már néhány éve nyugdíjas, de nem munka nélküli.

– Több társadalmi megbízatásom is van, ami kitölti a napjaimat, így valóban nem unatkozom.

– Hogyan tudta megőrizni magyarságát az ukrán környezetben?

– Bizony nehéz volt. Hiszen sokáig sem a magyar tévé, sem a rádió adásait nem tudtuk fogni. Csak egy mód maradt az anyanyelv gyakorlására: az olvasás. A sok rossz mellett annyi jó is volt az átkosban, hogy rengeteg magyar nyelvű sajtótermék jutott el hozzánk. A Dörmögő Dömötörön nőttem fel, a könyvesboltokban sok Magyarországon kiadott könyv kapható volt. Ennek köszönhetem, hogy nem kopott meg a nyelvtudásom. A gyermekeim is könyvekből, folyóiratokból tanulták a nyelvet, sőt a feleségem, aki nem magyar nemzetiségű, velük együtt sajátította el. Most a munkahelyén ő a magyar tolmács. Az unokáim is tudnak magyarul. Sokan gondolják úgy, hogy gyerekük majd idővel, felnőttként, megtanul magyarul. Erre nem szabad alapozni, hiszen nem magyar környezetben élünk, és a fiatalok inkább ukránul kommunikálnak egymás között.

– Kikapcsolódás?

– Kimondottan otthonülő típus vagyok. Tévét nézek, olvasok. A Discovery channel adásait és a sportműsorokat kedvelem leginkább.

– Mennyire mulatós egy zenész?

– Nem jellemző rám a mulatozás. Rahón szinte mindenki ismeri egymást, ám olyan nagy társasági összejövetelek nincsenek.

– Háromszoros nagyapa, de csak a nyári vakáció idején látja az unokáit...

– Éppen ezért vagyok engedékeny és elnéző. Egyhez azonban ragaszkodom: rendszeresen és bőségesen kell étkezniük! Azért azt is el kell mondanom, hogy nagyon szolid, rendes gyerekek.

– Van kedvence?

– Mind a hármat egyformán szeretem. A legidősebb most fejezte be a tizedik osztályt, szerény, csendes, őt ezért szeretjük. A középsőben pedig azt, hogy mindenben az ellentétje. A kicsit pedig azért, mert ő a kicsi.

– Hány éve házasok?

– Harmincnyolc. Remélem, még az aranylakodalmat is megérjük együtt.

– Viták, veszekedések előfordulnak?

– Néha jelentéktelen dolgokon problémázunk, de soha nem veszekszünk a szó szoros értelmében. Ha valamin összekapunk, inkább elnémulunk.

– Mivel foglalkozik a felesége?

– Angoltanárnő, s nagyon sokat dolgozik.

– Az idő múlásával bölcsebb lett?

– Nem tartom magam annak. Azt vallom, hogy az igazi bölcs nem fitogtatja bölcsességét. Természetesen mindenről van véleményem, s ezt legtöbbször nem is rejtem véka alá.

– Tanítványai közül sokan maradtak a pályán?

– Sokan. A legutóbbi, Takács Júlia, például a Lembergi Konzervatórium negyedikes hallgatója. Négyen a járás iskoláiban dolgoznak, és a többiek is hűek maradtak szakmájukhoz. Úgy érzem, hagyok magam után valami emléket.

– A műszaki újdonságokkal hamar megbarátkozik, vagy tart tőlük?

– Bevallom, eleinte fenntartással fogadom azokat, és kételkedem a hasznukban. Ám amikor felfedezem bennük az új lehetőséget, és rájövök, hogy milyen jó dolog is az, már megváltozik a véleményem. Irigykedve nézem az unokáimat, hogy milyen gyorsan átlátják az internetet. Nekem már több idő kellett az elsajátításához, és az eligazodás is lassabban megy. Ám a korral haladni kell.

– Ha most újrakezdené, mit tenne másként?

– Bármit mondanék, csak fantázia lenne. Az életemben mindennek úgy kellett történnie, ahogy az meg volt írva a sors könyvében.

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: sok van

Ital: vodka

Állat: kutya

Virág: liliom

Zene: klasszikus

Erényének tartott tulajdonsága: ennek eldöntése mások feladata

Negatív vonása: túlzottan beleéli magát a meggyőzésbe

Minden jog fenntartva © 2008 Kárpáti Igaz Szó