Avattak Vereckén. Mindjárt nem is egy, hanem két emlékművet. Az egyik azoknak a szicsgárdistáknak az emlékét őrzi, akiket... Akiket Botlik József magyarországi történész szerint: ha ki is végeztek, biztosan nem a Vereckei-hágón. S akkor sem a magyar, hanem esetleg a lengyel katonák Galíciában. Eddig még egyetlen olyan jelentés sem került napvilágra, amely a kivégzés tényét említette volna, vagy akár csak hivatkozna rá.

És mégis: a szicsgárdisták emlékműve immár tény. A rajta lévő felirat viszont korrektnek nevezhető, csak hősi elesettekre emlékezik, dátum és helyszín nélkül. Felmerülhet: jó-e, hogy az avatásán Magyarország és kárpátaljai magyar társadalmi szervezetek képviselői is jelen voltak? Nos, az ugyanakkor felavatott honfoglalási emlékjelünk ennyit biztosan megért. Ezen ugyanis az ukrán állam képviselői vettek részt.

Verecke misztikum és szimbólum volt, ma is az. Persze kérdés, hogy kinek mennyit ér egy álom megvalósulása, az, hogy most már egy "hivatalos" helyen róhatjuk le tiszteletünket Árpád apánk és népe előtt. Ér-e annyit, hogy ne "szembenálló" erők csatatere legyen? Hogy ott elhalkul az egymás elleni kardcsörtetés, baráti jobbá válik az ökölbe szorított kéz? Hogy ott megszűnik a "turáni átok"?

És ér-e annyit, hogy – nem UMDSZ-es és nem KMKSZ-es, hanem – összmagyar zarándokhellyé váljon? Olyanná, mint Csíksomlyó, ahol felekezettől és világnézettől függetlenül minden magyarnak helye van.

Bizonyára lesz példa az igenre és a nemre is.

Sőt, már mindkettőre van. Meglepő (?): a KMKSZ nem képviseltette magát az avatási ceremónián. Ne higgye senki, hogy nem tudtak róla, hiszen lapjuk tudósítója jelen volt. Az sem lehet kifogás, hogy nem kaptak meghívót, mert egyrészt kaptak, másrészt mióta kell magyar embernek meghívó a Vereckei-hágóra?! Persze az is lehet, hogy komoly oka volt a távolmaradásnak... Például szakadt az eső, fújt a szél.

Ám jóval nagyobb a valószínűsége, hogy egyszerű politikai fogásról van szó, amelyben Verecke lett a játékszer. Elvégre, ha nem mennek el, utána meg lehet sértődni, s tele lehet sírni a médiát azzal, mennyire mellőzik őket, hiszen az emlékművet 1996-ban a KMKSZ kezdeményezte, az avatáson mégis az UMDSZ volt ott (amelyik viszont legalább ott volt!). Közben meg dörzsölik a tenyerüket: na, végre hátha sikerült ismét valami rosszat ráhúzni a másik szervezetre.

És az sem elképzelhetetlen, hogy a KMKSZ vezetői külön fognak avatni. Néha már az az érzésem, hogy az ő őseik a hágón is külön jöttek be...

Tóth Viktor