Azt írja az újság, pontosabban a Gyelo, hogy a parlamenti képviselők átlagban harmincötezer hrivnyát költenek nyaralásra. Szép pénz. Egy – úgynevezett – átlagnyugdíjas ötévi illetménye. Azért ne tessék olyan nagyon megijedni. Az összegbe nem rokkannak bele a honatyák, de még a honanyák sem. A Gyelo azt is megírja, hogy a 450 képviselő " egészségmegőrzés" címén tizenötmillió hrivnyát húz az államkasszából. Még a gyengébben számolók is kisilabizálhatják: a tisztelt ház üléseinek bojkottjában elcsigázott politikusok pihennek egy nagyot, s még mindig a pénzüknél maradnak.

Ez ám a finom megoldás.

Úgy tudom, hogy a közalkalmazottak egy része is kap valami hasonló juttatást, ám az a fentebbi összeget meg sem közelíti. A többi honpolgár meg ne akadékoskodjon. Miért nem szorgoskodott, vitt végbe nagy tetteket, s lett képviselő (vagy legalább csinovnyik). Most aztán szívhatja a fogát, fizetheti az adót. Úgy kell nekik!

Félreértés ne essék. Nem sajnálom én senkitől a megérdemelt honoráriumot, kedvezményt. Abban is biztos vagyok, hogy azt a rongyos néhány tízezret törvény garantálja. Kár, hogy egyéb jogszabályok elfogadásában nem ilyen gyorsak, aktívak a tisztelt képviselők.

No de mindegy. A szabadság, a pihenés mindenkinek jár, s immár bárki elmehet üdülni akár a legegzotikusabb vidékre is.

Már hallom is az ellenvetést: járni jár, mehetni mehet, csak nem jut rá pénz.

A szerencsésebb átlag honpolgár kicsit megbütyköli tíz-húszéves Zsiguliját, összecsomagolja a fél konyhát, a táskák, bőröndök mellé beszuszakolja a feleséget, a gyereket, és miután körzővel, vonalzóval megtervezte a legideálisabb útvonalat (mert ugyebár a benzin meg az ő ára), nekivág a nagy kalandnak. Irány a tenger!

Ott aztán megkeresi a lehető legolcsóbb szállást, ami általában azt jelenti, hogy az otthoni lakótelepi lakás helyett egy lepusztultabb hruscsovkában dőzsöl. Az asszony pedig többet izzad a főzőlapnál, mint a szikrázó homokon, a sör- és fagylaltkvóta megállapítása nagyobb vitát kavar, mint a költségvetés elfogadása a parlamentben.

Egyébként a szerencsétlenebb jár jobban. Nem megy sehova. Ha úri kedve úgy tartja, naphosszat élvezheti a csodálatos tájakat a lefüggönyözött szobában a televízió előtt.

S ne feledjük, az idén olimpia lesz!

Hű, már kezdem sajnálni azokat a világban tébláboló képviselőket...

Horváth Sándor