A Kulcslyuk mai vendége dr. Spenik Ottó akadémikus-professzor, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ungvári Elektronfizikai Kutatóintézetének igazgatója:

– Mikor szóba került a pályaválasztás tudatosan döntött a fizika mellett, vagy voltak más irányú tervei is?

– Már az iskolában a reáltantárgyak voltak a kedvenceim, talán a nagyapámtól örököltem ezt a hajlamot, aki mindig matatott, javított valamit. Ennek ellenére a munkácsi zeneiskola befejezése után akadt, aki a művészi pálya felé terelgetett. Szépen hegedültem, de a zene nem jelentett hivatást. Egyébként az iskolában olyan csúnya volt az írásom, hogy néha magam sem tudtam elolvasni. A tanáraim fejcsóválva meg is jegyezték: ebből a gyerekből biztosan híres ember lesz. A két bátyám testnevelési főiskolát végzett Kijevben, de számomra a sport is csak hobbi maradt. Mérnök vagy orvos, ez a kettő jött még szóba. Az utóbbira a felvételit is benyújtottam, de szerencsére nem vettek fel. Az élet később ezt kompenzálta, hiszen a feleségem csodálatos gyógyász-röntgenológus, nekem pedig a sors kegyeltjeként megmaradt a fizikusi pálya.

– A jelenlegi beszélgetésünk a hetvenedik születésnapja küszöbén készül. Hét évtizednyi távolságból változtatna-e valamit az életében?

– Nem. Amit akartam, mindent elértem. Persze voltak nehézségek, különösen a háború idején. Sokgyermekes családból származom, nem dúskáltunk a javakban, de szépemlékű édesanyám olyan takarékosan és ügyesen vezette a háztartást, hogy testvéreimmel nem éheztünk és nem jártunk foltos ruhákban. Szüleink gondosan ügyeltek arra is, hogy jól tanuljunk. Utóbbit komolyan is vettük.

– Gyermekcsínyek, tanárok ugratása azért előfordult?

– Nem volt jellemző, nagyon tiszteltük valamennyiüket, jó tanáraim voltak. Persze megesett, hogy elblicceltem az otthoni leckeírást, másnap félórával korábban mentem az iskolába és gyorsan pótoltam mindent. A többiek nagy örömére, mert még volt idejük átmásolni a példákat.

– Tudományos tevékenysége az atomkutatáshoz tartozik. Nem veszélyes ezzel foglalkozni?

– Laikusként sokan hiszik, hogy az általam vezetett kutatóintézetben valamilyen titokzatos atomkísérletek folynak. Nos, mindenkit megnyugtathatok, erről szó sincs. Kutatásaink teljes biztonsággal zajlanak, sugárveszélytől sem kell tartani. Sokkal nagyobb sugárzást kap valaki röntgenfelvétel készítésekor, mint tudósaink a kutatási folyamatokban.

– Sikerélmények...

– Számomra az, ha valakinek a tudományos eredményét tovább fejleszthettem, hozzátehettem valamit, és ezáltal újat vihettem az adott szakterületbe.

– Egy tudóst letör a kudarc?

– Inkább bosszantja. Egyik alkalommal kísérlet közben elnéztünk egy jelenséget és a pontatlanságunk miatt meg kellett ismételni. Közben egy másik tudóscsoport szemfülesebb volt és ők aratták le a babérokat. A kudarcokon tovább kell lépni. Aki a tudománnyal jegyzi el magát, annak lételeme a munka. Soha nem tudni, mikor jön egy újabb ötlet.

– Nem mehetünk el szó nélkül a muzsikálás mellett...

– Én nem tartottam magam soha tehetséges zenésznek, még ha egyetemi éveimben dzsessz-zenekarban is játszottam. Egyszerűen csak szeretek hegedülni. Ezzel kapcsolatban van egy kedves emlékem. Debrecenben tudóskonferencián vettem részt, ahová egy cigányzenekart is meghívtak szórakoztatásunkra. Történt, hogy hiányzott az egyik prímás. Hát beálltam hozzájuk. Akkora ovációval fogadták a játékunkat, hogy az egyik barátom meg is jegyezte: muzsikusként nagyobb sikert arattál itt, mint a tudományos előadásoddal.

– A zene mellett a sportban is komoly eredményeket ért el.

– Versenyszinten kosárlabdáztam, futballoztam, pingpongoztam és teniszeztem. Nagy élmény volt számomra, hogy 1954-ben a Szpartak egyesületben az akkori teniszlegenda, Háger József ellen játszhattam és egy szettet sikerült is elnyernem tőle.

– Számtalan országban megfordult, hol érezte a legjobban magát?

– Első utazásaim Moszkvába és Szentpétervárra nagy hatással voltak rám. A Magyar Professzorok Világszövetségének köszönhetően Erdélytől kezdve Burgenlandig sok helyen megfordultam, Magyarországra megyek a legszívesebben. Az ottani emberek szívélyesek és közvetlenek.

– Két fia szintén a fizikusi pályán indult el.

– Annak ellenére, hogy folyamatosan lebeszéltem őket. A feleségem viszont támogatta pályaválasztásukat.

– Hobbi, szabadidő?

– A természetjárás, a gombázás. Sajnos egyre kevesebb idő jut rá. Szabadidőmben napi sajtót olvasok.

– Hetven év után kialakult az életfilozófiája?

– Mindig azt tedd, amit a szíved diktál és cselekedeteidben soha ne azt nézd, hogy mi hasznod belőle. Egész életemben Ember akartam lenni, így nagybetűvel. Úgy érzem, hogy amint a tudományos kutatások terén, ez a célom is sikerült.

Fedák Anita

Kedvencek:

Étel: nyárson sült szalonna

Ital: feketekávé

Állat: régebben a lovak

Virág: illatos szegfű

Gyümölcs: barack, birsalma

Zene: a heavy-metalt kivéve minden

Film: westernfilmek

Könyv: a XIX. századi világirodalom

Erényének tartott tulajdonsága: nem tart senkivel haragot

Negatív vonás: döntéshozatalnál néha hezitál