Ki ne emlékezne a Szerelemre születtem, a Túl szexi lány, a Casanova és a többi Zoltán Erika-számra. Ezek voltak a '80-as évek nagy slágerei. A dalok előadója a még mindig fitt és szexi Zoltán Erika közvetlen stílusban beszélt eddigi pályafutásáról.

– Igaz, én már nem emlékszem rá, állítólag négyéves koromban jelentettem ki, hogy énekesnő szeretnék lenni. Az biztos, hogy a génjeimben volt a zene, hiszen az egész családom ezzel foglalkozott. Tehát valahol egyértelmű volt, hogy én is ezt a pályát választottam: de azért anyukám is segített. Jó hírű zeneiskolában kezdtem tanulni a zenét, később pedig tánciskolába is jártam. Így 18 éves koromra gyakorlatilag táncból, énekből és hangszerből (zongora) megvolt a felsőfokú végzettségem. Majd a szerencse is mellém állt, hiszen mire leérettségiztem, már táncosnőként dolgoztam.

– A mostanában feltűnő együttesek többsége tiszavirág életű. Hogyan érte el, hogy Ön ennyi éven keresztül színen tudott maradni?

– Ezt a kérdést már nagyon sokszor feltették. Nem tudok erre megfelelő választ adni. Az biztos, hogy sokáig és kellőképpen készültem rá, s nagyon hamar adódtak a lehetőségek is. Én soha nem visszaéltem, mindig csak éltem a lehetőséggel. A mai fiatal énekeseknél sokszor tapasztalok túlzott ambíciót, elbizakodottságot, olyanfajta önelégültséget, amit, ha az ember sokáig sikeres szeretne maradni, nem gyakorolhat. Az ember mindig maradjon szerény, tegye azt, amit felvállalt, amire készült, amit tud. Nekem szerencsém van abban, hogy amit immár 22 éve teszek, azt az emberek szeretik. Ezt pedig meg kell becsülni, tisztelni kell azokat az embereket, akik az én munkámat életben tartják.

– Legtöbb dala igazán testre szabott. Kifejezetten Önnek íródtak?

– A zenei ütemvilág, illetve a tempó arra készült, hogy a Pásztor–Jakab–Hatvani szerzőtrió, akik az első öt lemezem összes dalát szerezték, tudták: én alapvetően táncos lelkű ember vagyok, és megpróbáltak olyan dalokat készíteni számomra, ami táncolható. Sokan megkerestek, hogy álljak be egyik vagy másik csapatba vokalistának, de ösztönszerűen elutasítottam, mivel én csak szólóénekes akarok lenni, nem állok be senki háta mögé. Az első dalom a Túl szexi lány volt, amit egy fesztiválon énekeltem. És rá három hónapra megkaptam a lehetőséget első lemezem elkészítésére.

– Egy idő után a Zoltán Erika név felcserélődött az Erika-C és Robi-D művésznevekre. Miért?

– A váltás nem a mi közös életünket pecsételte meg, hiszen 1990 óta éljük együtt a hétköznapjainkat és ünnepnapjainkat. '93-ban Londonban készítettem el életem egyik legkedvesebb, angol nyelven is megjelenő albumát. Számos lehetőségem volt, de nagyon sokszor beleütköztem abba a kőkemény, láthatatlan kapuba, mely szerint, én csak egy balkáni énekesnő vagyok. Inkább válogattak a saját, európai sztárjaik közül, így gyakorlatilag mindig félretettek, pedig meggyőződésem, hogy sokkal többre lettem volna képes, mint a "kinti" sztárok. Mi pedig még mindig csak "loholunk" a divat után, és azt kell követnünk, amit a világpiac diktál számunkra. Például hiába jönnék elő egy olyan lemezzel, mint amilyen áprilisban megjelent Madonnától. Viszont az ő új lemeze előtt mindenkinek kutya kötelessége meghajolni, és szeretni. Beláttam, hogy mi nem diktálhatunk, nekünk alá kell vetni magunkat a világpiac követelményeinek. A kérdésre válaszolva tehát: az Erika-C az angol lemez kapcsán született, mert a külföldi próbálkozások megkövetelték, hogy olyan művésznevünk legyen, ami Európában jobban cseng. Én nem akartam semmilyen idegen nevet fölvenni, így lett az, hogy az Erikához jött a C betű, ami akkor nagy divat volt Európában.

– Köztudott, hogy számos tánciskolát működtet. Mi a fontosabb: az ének vagy a tánc?

– Soha nem tudtam és nem is akartam kettéválasztani az éneklést és a táncot. Számomra nem létezik a színpad tánc nélkül. A tánc az alapelemem, a létem, olyan, mint másnak a levegő meg a víz. Igaz, lassan ott tartok, itt fáj, ott fáj, amott fáj, de tömöm magam mindenféle vitaminnal, hogy sokáig bírjam, hiszen azt szoktam mondani, ha járókerettel is, de én menni fogok. Tánciskola-hálózatunk jövőre lesz húszesztendős, '98 óta pedig már több vidéki helyen is működünk. Volt olyan tanév, hogy több mint húszezer növendéke volt egyidejűleg az iskolánknak. Most országszerte 5–6 ezren vannak.

– A lányuk is szeret énekelni, táncolni?

– Kénytelen. Természetesen az ő génjeiben is jócskán benne van a tánc, a zene. Zoé tizenegy éves nagylány, és most kezdi komolyan venni önmagát. Zongorázik, rengeteget énekel és természetesen táncol.

Hegedűs Csilla