Az óvoda, a gyermek második otthona. Ennek megfelelően kell kialakítani azokat, hogy a kicsik jól érezzék magukat, s a szülőknek ne kelljen síró gyermekük után futni...

A Barna Erzsébet által vezetett gáti óvodában efféle gondok nincsenek. Az apróságok alig várják, hogy átlépjék kapuját, és belevessék magukat a közös, önfeledt játszásba. A gyermekintézménynek három csoportban 65 kis lakója van. Hat óvónő, négy nevelőnő és egy zenetanár foglalkozik velük. Idén 12-en, jövőre pedig több mint kétszer ennyien hagyják majd el az intézményt, hogy megkezdjék az iskolát. A kicsikkel az óvodapedagógusok foglalkoznak. A nap szinte minden percét hasznosan töltik. A reggeli tornát követően a nagycsoportosok iskola-előkészületi, majd irodalom, matematika, hagyományőrző, beszédkészség-fejlesztő órákon vesznek részt.

– Hála Istennek jó idő van, így már kinn, a friss levegőn foglalkozhatunk a csöppségekkel. Az udvaron sok játék közül választhatnak, leginkább a homokozóban szeretik az időt múlatni. Nagyon jók, szófogadók a gáti gyermekek. Egy szavunk sem lehet rájuk, értelmesek, mindenre fogékonyak, nem rosszalkodnak, szóval nagyon aranyosak – mondja Király Irén, a kiscsoportosok nevelőnője. A kicsik közben az idegenre figyelnek, s szemmel láthatóan élvezik a napsütést.

Persze fontosak a fent említett dolgok, ám az sem mellékes, hogy az óvoda épülete milyen állapotban van. A Bereg-vidéki településen e téren sem panaszkodhatnak. Az elmúlt két évben közművesítették az intézményt: felújították a fűtési rendszert, bevezették a vizet, tetőcsere történt, felújították a nyári pavilonokat, jelenleg az ablakokat cserélik újakra. Az önkormányzat természetesen nem bírta volna az anyagi megterhelést, besegített ebbe a Szülőföld Alapnál nyert pályázat, egy holland alapítvány, a Pastoraal Fonds, illetve a járási tanács is.

Hegedűs Csilla