Hőség-, szmog-, UVB-riadó, pollenszintmérés... Látszólag új keletű fogalmak, valójában több évtizede létező problémák. Káros hatásuk ellen világszerte igyekeznek megfelelő védelmet biztosítani, vagy legalább csökkenteni a következményeiket. Ukrajna természetesen (?) ebben is kivétel.

Bármelyik megyei illetékes szakemberhez fordulunk ez ügyben, csak a vállukat vonogatják, mondván, nálunk ilyen szolgálatok nincsenek, ők nem kompetensek az ügyben. Pedig ezzel gyakran életeket menthetnének, mert a krónikus betegek, az idősek sokkal érzékenyebbek egy-egy ilyen extrém helyzetre. Amennyiben időben figyelmeztetnék őket a rájuk leselkedő veszélyre, még kivédhetnék azt.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a környező országokban kánikula idején fokozottabb ellenőrzéseket végeznek a szabadban, építkezéseken dolgozók körében. Megvizsgálják például, hogy a munkáltató biztosít-e számukra ivóvizet, pihenőidőt. És ott valamennyi magára valamit adó, embereit megbecsülő vállalkozó ezt kérés és utasítás nélkül megteszi. Arról már nem is beszélve, hogy a legnagyobb hőségben az utcán vizet osztogatnak az embereknek. Egyszóval: emberség, gondoskodás, empátia...

Az az érzésem, hogy ezek a fogalmak Ukrajnában – ha voltak egyáltalán – kivesztek a köztudatból. Még csak elméleti szinten sem foglalkoznak e kérdésekkel. Köztudott, hogy világszerte, így nálunk is egyre több az allergiás beteg. A megye fő allergológusának adatai szerint csak Kárpátalján hivatalosan tizenkétezret tartanak nyilván. Azt azonban, hogy valójában hányan vannak, senki sem tudja, mert nem készül országos statisztika. Nincs rá felsőbb utasítás, rendelet. Talán az illetékesek úgy gondolják, amiről nem készítenek felmérést, az nincs is?

Pedig nem hiszem, hogy ne lehetne megszervezni ezeket a szolgálatokat. Még a spanyolviaszt sem kellene feltalálni, csak tanácsot és útmutatást kérni azoktól, akiknél már működnek ezek a mérőállomások. Hogy nincs rá pénz? Kis jó szándékkal biztosan találnának rá.

Azt azonban nem szabad senkinek figyelmen kívül hagynia, hogy egy bolygón élünk, ugyanazt a levegőt lélegezzük be, hasonló veszélyek leselkednek valamennyiünkre. A baj és a betegség pedig nincs tekintettel sem beosztásra, sem tisztségre.

Varga Márta