Nem vagyok kriminológus, sem bűnügyi helyszínelő, de mint a világban többé-kevésbé nyitott szemmel járó honpolgár, e szakma hétköznapjaiból is láttam már egyet s mást. Például azt, hogy maga a rablás ténye azért vont maga után kőkemény büntetési szankciókat a legtöbb civilizált közösségben és országban, mert erőszak, s nemegyszer emberélet kioltása kapcsolódik hozzá.

Ha váratlanul egy álarcos alak ugrik elő a sötétben a bokor mögül és késsel vagy egy fegyvernek látszó – sokszor egyébként az is! – tárggyal hadonászva tör a gyanútlan járókelőre, s azt követeli, hogy pénzt vagy életet, nem kétséges, mit választ a megtámadott.

Mert bizony azt már a korábbi keserű tapasztalatokból jól tudjuk, hogy a rablóknak többnyire fegyverük van, és előfordul, hogy használják is, ami gyakran jár végzetes következményekkel. Talán elegendő csak az elmúlt évtized néhány, több halálos áldozatot követelő bankrablását említenem.

Persze, nem csak durva, hanem finomkezű, trükkös rablók is vannak, akik nemhogy fegyvert, de még csak fegyvernek látszó tárgyat sem használnak bűncselekményeik elkövetésekor. Sőt, még a kezüket sem kell mozdítaniuk, a zsákmány mégis pillanatok alatt ott hever a lábuk előtt. Mint annak a két fiatalembernek is, akik az egyik kis élelmiszerüzletbe tértek be. A kezüket a világért sem piszkították volna be vérrel. Fehérgalléros úriemberek módjára, elegánsan raboltak.

A biztonsági kamera felvétele szerint a két elkövető arról győzködte az eladónőt, hogy tudnak a gondolataiban olvasni. A hölgy ráállt a próbára és mire egyáltalán gyanakodni kezdett volna, már hipnotizálták is.

Ennek következtében önként és dalolva állított össze egy jókora élelmiszercsomagot a fiatalemberek számára, előrehozta a pénztárhoz, majd szelíd kérésükre készségesen még a kasszából is hozzátett ezer hrivnyát, utána pedig lelkesen integetett, amikor azok elhagyták az üzletet.

Az eladó hölgy – saját bevallása szerint – később nem emlékezett semmire, arra meg végképp nem, hogy éppen őt fosztották ki.

A nem mindennapi eset egy furcsa kérdést vetett fel bennem: vajon ez a hipnózis dolog működik a közpénzeknél is? Mert ha igen, akkor ezt nálunk már jóval korábban kitalálták. És, ha nem tévedek, elég nagy előszeretettel alkalmazzák is.

Nigriny Szabolcs