A szivárvány minden színében pompázó virágokat pásztázza a kamera. Valamennyit szorgos kezek ültetik ki szép, rendezett alakzatba az egyik város parkjába. Néhány pillanatra láthatóvá válik az egész terület. A park már így is egy kis virágoskert. A tudósításból az is kiderült, hogy nemcsak a kertészet dolgozói, hanem a város lakosai is részt vesznek a munkában. A képeket nézve jó érzés lesz úrrá az emberen, hiszen, aki a virágot szereti...

A dolognak csak annyi a szépséghibája, hogy sajnos ez nem nálunk történik, hanem a határ másik oldalán. Ott még a legkisebb zöldterületen átvezető sétányt is virágok szegélyezik. Szín, méret és magasság szerint sorakoznak a növények.

Valahányszor módom van átsétálni egy ilyen remekül megtervezett virágoskerten, eszembe jutnak a mi igénytelen parkjaink. Az elvétve kiültetett virágok elrendezése nem nagy fantáziáról árulkodik. Nálunk ugyanis a szakemberek szó szerint értik a zöldövezetet, mert csak derékig érő fű nő valamennyi parkban, imitt-amott néhány vadvirág bontja meg a zöld összhangot. Ebben gyönyörködhet a padon ülő, ha meg tudja azt egyáltalán közelíteni. Igen, valóban egyszerűbb néha lekaszálni a füvet, mint hajolgatni a palánták fölött, öntözni, gyomlálni. "Minek küszködnének vele, hiszen az első éjszaka úgyis ellopják!" – mondhatja a sokat látott és megélt városlakó. Ezzel, sajnos, nem tudok vitába szállni, sem megcáfolni azt, mert ismerve a viszonyainkat, ez könnyen megtörténhet. Ám a fent említett tudósításból az is kiderült, hogy külföldön is vannak bizony olyanok, akik megritkítják a palántákat, s gyakran a piacokon újra értékesítik azokat.

Érdekes módon, mindezek ellenére mégis mindenütt rendezett a virágágyás, mindig pótolják az ellopott növényeket. Nem beszélve arról, hogy még a villanyoszlopok is "virágba borulnak", a járdák mellett különböző méretű és alakú ládákba ültetett árvácskák, petúniák oldják a beton egyhangúságát.

Hogy nálunk mindez megvalósíthatatlan? Nem hinném. Csak egy kis akarat és kitartás kellene hozzá. A mostani állapotokban nagyrészt az igénytelenségünk is ludas. Másodszor, ahogy a mondás tartja, minden csoda három napig tart, és az emberek lassan hozzászoknának és megértenék, hogy itt bizony virág fog nőni. Ha másként nem, szigorúbb ellenőrzéssel, szankciókkal lehetne jobb belátásra bírni a virágtolvajokat. Kifogásokat persze könnyebb találni, mint várost szépíteni. A lusta munkás kezéből kiesik és eltörik a szerszám...

Varga Márta