Julija Timosenko második kormányának megalakulásakor, az újabb narancsszínű koalíció létrejöttekor a szkeptikusok azonnal figyelmeztettek: a kormányfő és az elnök állandó rivalizálása miatt nem lesz hosszú életű ez a demokratikusnak mondott felállás. 2005-ben az első Timosenko-kormány kilenc hónapig húzta, a jelenleg regnáló bő öt hónapja alakult. Egyre több politikai elemző osztja azt a véleményt, hogy meg vannak számlálva a napjai.

A demokratikus tábor újbóli szakadását leginkább az egyre mélyülő alkotmányos válság, a tervezettnél jóval nagyobb infláció és a privatizációs kérdésekben történő merőben más gondolkodás idézheti elő. Érdemes áttekinteni, hogy nyolc hónappal a 2007 szeptember végi előrehozott választásokat követően miért egyre nagyobb az ismételten idő előtti törvényhozási választások esélye.

A palástolni kívánt, de ezen erőfeszítések ellenére is nyilvánvaló Timosenko–Juscsenko ellentét május közepén csúcsosodott ki, amikor a Julija Timosenko Tömb (BJUT) képviselői blokád alá vették a parlamenti ülésterem pódiumát, s ily módon nem engedték meg az államfőnek, hogy elmondja az amúgy is hónapokat csúszó szokásos évértékelőjét. S noha a BJUT-osok azzal indokolták magatartásukat, hogy ez a válaszuk az általuk kidolgozott, de az elnök pártjaként emlegetett, koalíciós társ Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem (NU–NSZ) által rendre halogatott inflációellenes intézkedéscsomag elutasítására, a valóságban nem ez állt a háttérben. A feszültség erősödéséhez valójában a hatalomgyakorlás jelenlegi módjait alapjaiban átíró alkotmánymódosítási törekvések különbözősége vezetett. A forradalom hercegnője azon spekulál, miként tudná keresztülvinni a parlamenten, hogy az általa kidolgozott javaslatok szerint változtassanak az ország alapokmányán. Számára az a lényeg, hogy teljesen kiüríttesse az elnöki jogköröket, s csak jelképes funkciókkal bírjon ez a tisztség. Ha ezt elérné, súlytalanná válna a jövő évi ukrajnai elnökválasztás, azaz nem kellene azzal bíbelődnie.

Ezzel szemben Viktor Juscsenko létrehozott egy nemzeti alkotmányos tanácsot, melynek feladata elviekben az alaptörvény reformjának kidolgozása és véghezvitele, csakhogy a miniszterelnök nemes egyszerűséggel tudomást sem vesz erről a testületről, inkább azon mesterkedik, miként tudná biztosítani a rádában az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többséget. Ehhez háromszáz képviselői igenre lenne szüksége, csakhogy a saját nevével fémjelzett tömbje mindösszesen 156 mandátummal rendelkezik, a koalíciós partner NU–NSZ pedig hetvenkettővel. Ez tehát kevés, de nincs is jelentősége abból a szempontból, hogy az államfőhöz hű pártszövetség semmilyen szín alatt nem voksolna egy olyan reformcsomagra, amely nem egyezik Viktor Juscsenko érdekeivel. Ennélfogva csak egy járható út kínálkozik a miniszterelnök számára: érdekalkut kell kötnie a tavalyi választásokat megnyerő, mégis ellenzékbe kerülő Régiók Pártjával. Viktor Janukovicséknak 175 mandátum jutott a 450 fős ukrán parlamentben. Csakhogy "köszönömért", Lady Julija nemzetközi közvéleményt megnyerő mosolyáért a régiósok két fűszálat sem tesznek keresztbe. Tudja ezt Olekszandr Turcsinov első miniszterelnök-helyettes, Timosenko legfőbb bizalmasa is, aki egyik minapi interjújában nyilvánosan alkut ajánlott a legnagyobb ellenzéki erőnek, amikor azt mondta: amennyiben a Régiók Pártja megszavazza a BJUT alkotmánymódosító csomagját, cserébe hajlandók belemenni egy újabb előrehozott választásba.

A Viktor Juscsenkóval szembeni közös konfrontációs felkérésre válaszolva a régiósok vezére azt mondta, pártja ugyan kész egy újabb előrehozott parlamenti választásra, de kezdeményezni azt mégsem fogja. Viktor Janukovics szerint pártja soha nem fog kiszolgálni más politikai csoportosulásokat. Ezek alapján elég nehéz megjósolni, hogy a szavazás pillanatában végül is melyik oldalra áll majd a Régiók Pártja. Ismerve az ukrajnai politikai élet kiszámíthatatlanságát, még bármi előfordulhat.

Egyébként a kormányfő nemcsak az alkotmányreform miatt került összetűzésbe a 2004 telén általa hatalomra segített Viktor Juscsenkóval. Kettejük külön- meccsét az is motiválja, hogy Julija Timosenko, egyébiránt inflációgerjesztő szociális kifizetéseinek biztosításához rohamtempóban értékesítene több meghatározó fontosságú állami vállalatot. Csakhogy az elnök ezt határozottan ellenzi. Privatizációs csetepatéjuk ahhoz vezetett, hogy gyakorlatilag két vezetője van az állami vagyonkezelőnek. Egyiküket, Andrij Portnovot a miniszterelnök nevezte ki és fogadja el legitimnek, másikukat, Valentina Szemenyukot pedig az államfő favorizálja. Közben a bíróság és a főügyészség foglalkozik a kettős szerep törvényességének tisztázásával.

Emellett tovább tart az elnöki titkárság vezetőjének, Viktor Balogának és Julija Timosenkónak a magánháborúja is. A BJUT berkeiben Balogát okolják az elnök és a kormányfő közötti viszony elfajulásáért. Válaszul a volt katasztrófa-elhárítási miniszter és néhány hű alattvalója nagy médiavisszhang közepette kilépett a Mi Ukrajnánkból és Egyedüli Centrum néven gyorsan alapítottak egy másikat. Elképzelésük szerint az új párt, melynek elnöke a szintén kárpátaljai Igor Kril, már a jövő évi elnökválasztáskor Juscsenko legfőbb támasza kíván lenni.

Dunda György

Ima a politikusok józanságáért

Imaakciót hirdetett az elhúzódó belpolitikai válság megoldásáért az Ukrán Görög Katolikus Egyház. A június 1-ig tartó imaakció meghirdetését az ukrán politikai élet krízise szolgáltatta. Az egyházi testület szerint a válság nagyon könnyen és gyorsan megoldható lenne őszinte akarattal és józanésszel. Azonban a bűnös lélek, az emberi tehetetlenség, a pénzsóvárság és a hatalomvágy igencsak nehézzé, sőt emberileg lehetetlenné teszi a kiút megtalálását, így – a bibliai példákra hagyatkozva – imával kell kérni az Úr segítségét, olvasható egyebek mellett a szinódus által kiadott, az MTI által is átvett pásztorlevélben.