|
Aki hazudik...
Gyermekkoromban, ha rajtakaptak egy-egy füllentésen, sokszor hallottam a szüleimtől, nagyszüleimtől, hogy aki hazudik, az lop is. Kikértem magamnak, mert a génjeimben volt már akkor is, hogy a más tulajdonát nem szabad kérés nélkül elvenni. No, a füllentéssel már nem álltam ennyire példásan. Bizony előfordult, hogy a csínytevés elkendőzése érdekében kissé eleresztettem a fantáziámat. Mondanom sem kell, később az igazság úgyis kitudódott. No meg ott volt az öregeim intelme is.
Akkor sem értettem és most, közel ötvenéves fejjel sem tudom megemészteni, miként képesek emberek elvenni más tulajdonát. Persze vannak, akik nem egyszerűen csak embertársaik mobiltelefonját, pénzét emelik el, hanem az állítólagos közvagyont dézsmálják. Mégpedig óriási mennyiségekben. Valamikor a szovjet érában gyakran lehetett hallani, hogy ami mindenkié, az tulajdonképpen senkié. Tehát el szabad venni. Sokan meg is cselekedték.
Egy alkalommal anyagkészítés céljából utaztam ki az egyik jó nevű mezőgazdasági nagyüzembe. A zöldségtermesztők brigádvezetője azt kérdezte, hová pakolják a paprikát, paradicsomot. Elképedt arckifejezésemet látva megjegyezte: ide ilyenkor üres csomagterű autóval és nagy táskákkal szokás jönni...
Persze értettem én a helyzetet, csak nem vitt rá a lélek, hogy elvegyem, ami nem az enyém. Persze, azóta kissé "finomultak" erkölcsi normáim. Főleg azt követően, hogy állam bácsi kemény ezreseket emelt ki a zsebünkből, elvette, ami az enyém volt, s nem az övé. Az ellopott bankbetéteinkre gondolok. Azokra az ezresekre, melyeket nagy kegyesen mostanában kezdtek el könyöradományként törleszteni. Örülhetnek, akik visszakaptak valamit a veszve látott pénzükből. Csakhogy érzésem szerint ismét átvágtak bennünket a palánkon, mégpedig nagy ívben.
Az egyik internetes hírben azt olvasom, hogy beszüntetik a kifizetéseket, mert kimerült az erre szánt keret. Családommal idestova négy hónapja várjuk az ezresünket. Úgy tűnik, hiába.
Állam bácsinak valószínűleg nem voltak szülei, sem nagyszülei, akik intették volna: aki hazudik, az lop is...
Balogh Csaba
|