Nagyon sok kárpátaljait is egy élet munkájának eredményétől fosztottak meg az egykori szovjet bankbetétek befagyasztásakor. Ki ne emlékezne arra, hogy anno a rubel és a dollár egyenlő értékű volt, sőt, hivatalosan az előbbi volt az erősebb.

Akkor került sor az első nagy átverésre, amikor a bankbetéteket zárolták, mert a pénzcserekor már két rubelért vehetett volna egy dollárt az állampolgár. Azaz: az emberek megtakarított pénzének közel felét egy ilyen mesteri húzással egyszerűen elvették. Milliárdokról volt (van) szó! S ami megmaradt, az is bennmaradt. Hát így működött akkoriban az "ukrán pénzkeltető".

Azóta pedig a maradékot is majdnem megette az infláció. Aki annak idején ezer rubelt tett takarékba, annak a bankban lévő pénze – ha hozzájut – átszámítva nem ezer dollárt, hanem esetleg kétszázat ér. Hogy közben bő másfél évtized alatt kinek "fialt", senki nem tudja. A haszon nulla, a veszteség 80 százalék.

Manapság az infláció az egyik leginkább elkeserítő tényező. Rohamosan emelkedik az üzemanyagok, egyéb energiahordozók ára. Ennek következtében drágább az élelmiszer és maga az élet. Erre az évre kilencszázalékos pénzromlást jeleztek, ám ezt "sztahanovista módon" már az első három hónapban sikerült teljesíteni. Egyes szakértők éves szinten a negyven (!) százalékot sem tartják kizártnak.

Mi történt, történik? Ugyanaz, csak más módon, más módszerekkel. Hiszen a bérek növekedésének üteme nemigen követi a pénz inflálódását. Azaz: ugyanannyit dolgozunk, csak kevesebbért.

A két történet között nem csak az hasonló, hogy a lakossággal fizettetnek meg valamit, hanem az is: lényegében a rossz gazdaságpolitika miatt kellett befagyasztani a bankbetéteket, és ugyancsak amiatt nőnek most őrült ütemben az árak. A gazdaságpolitika viszont nem magától lett rossz. Azt valakik megtervezték és végrehajtották. Magukat szakembernek tituláló egyének. Vajon ők mennyit vesztettek a "bóton"?

Nyilvánvaló: csak a lakosság bukik, ők nem. Legfeljebb felfelé...

Tóth Viktor